Ideje barátkozni az egóval
Amikor először kimondtam magamban: „igen, erre most tényleg büszke lehetek”, akkor valami átfordult bennem. Már nem az volt a célom, hogy mindig tökéletes legyek, hanem, hogy értékeljem, amit elértem. Például régen, ha kaptam egy dicséretet a munkámra, azonnal rálegyintettem: „semmiség, már a kisujjamban van az egész”. Ma már mosolyogva azt mondom: „köszönöm, tényleg sokat dolgoztam rajta.” Ez apróságnak tűnik, de valójában hatalmas lépés, mert nem engedem, hogy a saját önkritikám lehúzzon.
Biztos te is ismersz olyan embert, aki mindig szerénykedik, soha nem meri elmondani, hogy ő is hozzátett a sikerhez, ezáltal pedig mások gond nélkül elnyomják, learatják helyette a babérokat. Ha azonban mindenki a háttérbe húzódna, sokkal kevesebb inspiráló, bátorító történetet hallanánk, látnánk. Amikor viszont van bátorságod megosztani az értékeidet, akkor azzal másokat is jobb, követendő útra terelhetsz.
