Ahogy a barátainkkal és családtagjainkkal is van egy csomó „belsős poénunk”, úgy – ideális esetben – ez a társunkkal is ki fog alakulni. Én például limonádénak tartom a romantikus vígjátékokat és halálra untatnak, viszont imádom az angol humort, amiről tudom, hogy közel sem jön be mindenkinek.
Volt olyan barátom, aki hallani sem akart róla, hogy Monty Python Repülő Cirkuszát nézze velem, míg egy másik exem teljesen odavolt, hogy végre olyan barátnője van, akivel nézheti a kedvenc műsorát.
Lehet tippelni, melyik kapcsolat volt tartósabb. A filmen látott legjobb poénokat beleépítettük mindennapi verbális kommunikációnkba – sőt, ha az sms-ekre gondolok, akkor az írottba is – és ez mindig vidám pillanatokat eredményezett.
Ha a párok humora egy hullámhosszon van, az már kicsit olyan, mintha lenne egy saját, külön nyelvünk. Ha érezzük, hogy van köztünk valami, ami a sajátunk és csak kettőnké, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy van egymással közös jövőnk. Olvass még a témában
