A gazdag úriember úgy tör be a boltba, mint egy földrengés. Már az ajtóból elbődül, hogy neki virág kell, mindegy, milyen, csak sok legyen és drága. A pénz nem számít, ezt többször elismétli, jó hangosan. Menet közben hord még a pultra virágokat, hogy azokat is kössük bele a csokorba – nem lehet meggyőzni, hogy nem ettől lesz szebb.
A pénzeszsáknak nem a minőség, hanem a mennyiség fontos, és még akkor is viszi a kasszához a polcokról a csokit vagy bort, amikor már beütöttük a végösszeget a pénztárgépbe. Borravalót is hagy, hogy nehogy maradjon kétségünk afelől, milyen sok pénze is van.
