– Fontos deklarálni, hogy a szenvedő személy mellett vagyunk, együtt érzünk vele, támogatjuk őt ezen az úton. Ha nekünk is van rossz szokásunk, deklaráljuk, hogy abbahagyjuk, ha ő is abbahagyja. Gyűjtjük a sikeres eseteket. A facebookon van például egy oldal, Hogyan szoktam le a dohányzásról? címmel, ahol jó példák sorával lehet megismerkedni. Más, ehhez hasonló oldalak is vannak, és természetesen olvasóbarát kézikönyvek, amelyek pontos útmutatásokat, ötleteket adnak a leszokásra – mondta Gerevich József.
Pontos előfordulási, vagyis az úgynevezett prevalencia-kutatások hiányában csak szubjektív becslésre szorítkozhatunk abban a kérdésben, hogy melyek a leggyakoribb szenvedélybetegségek itthon: a dohányzás és a súlyos, kockázatos ivás lehet az élen. Ha a káros szenvedélyek fogalmába például a munkamánia és beletartozik, akkor megváltozhat az élen a sorrend, de utóbbi szenvedély a társadalmilag elfogadott kategóriába tartozik a szakértő szerint.
Elmondása alapján egyénfüggő, hogy valakinek szüksége van-e a leszokásban egy másik ember segítségére, vagy magától is képes erre a dologra. Olvass még a témában
– Vannak azonban bizonyos törvényszerűségek, trendek ezzel kapcsolatban, amelyek figyelmet érdemelnek. Például az, hogy minél izoláltabb a probléma, vagyis nem társulnak hozzá úgynevezett csatlakozó, társuló betegségek, problémák – mint például más káros szenvedély, pszichiátriai vagy fizikai betegség, krónikus gyógyszerszedés, labilis személyiség, krízis, és hasonlók –, és a káros szenvedély alanya egyébként egészségesnek mondható, ráadásul tartós érzelmi kapcsolatban, szerettei körében él, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az egyéni leszokás eredményes lesz. Fordított esetben, a probléma súlyosságának mértékében szükség van külső, professzionális segítségre is. Ha a káros szenvedély alanya deklarálja, igényli a segítséget, akkor nem mehetünk el közönyösen mellette, pláne akkor, ha láthatóan életveszély áll fenn a szenvedélybetegsége miatt – hívta fel rá a figyelmet a pszichiáter.
