Az első hazugságok már két éves korban elhangzanak, és lehet, hogy ilyenkor még mókásnak tűnik a kis füllentő, de hamarosan nagyobb galiba is lehet abból, ha a gyerek nem mond igazat.
Mit tegyünk, ha a gyerek nem mond igazat?
A szakemberek emlékeztetnek, hogy nem kell megijedni, ha a gyerek kisebb dolgokban hazudni kezd. Egyrészt eleinte nem biztos, hogy teljesen el tudja választani a valóság és a fantázia világát, így a hazugság nem is feltétlenül akaratlagos. Később pedig, amikor – viszonylag korán – rájön, hogy a hazugsággal elkerülheti, hogy bajba kerüljön, vagy számára kedvezőbben alakíthatja az eseményeket, természetes, hogy megpróbálkozik velük. Ennek oka, hogy idő kell, amíg a gyerekekben kialakul az az erkölcsi mérce, ami alapján rájönnek, hogy hazudni nem szép dolog.
Fontos, hogy a hazugságon kapott gyereket ne szégyenítsük meg, viszont életkorának megfelelően beszéljünk vele arról, hogy milyen következményei lehetnek a szavainak. Hagyjuk, hogy maga jöjjön rá, hogy a helyes döntés igazat mondani.
Fontos, hogy a hazugságon kapott gyereket ne szégyenítsük meg, viszont életkorának megfelelően beszéljünk vele arról, hogy milyen következményei lehetnek a szavainak. Hagyjuk, hogy maga jöjjön rá, hogy a helyes döntés igazat mondani.
Kegyes hazugságok
Tartsd szem előtt, hogy bizony mindenki hazudik: amikor a gyereknek azt tanítjuk, hogy nem kell mindent kimondani, amit gondol, lehet, hogy azt hisszük, udvarias viselkedésre neveljük, de egyúttal azt is tanítjuk neki, hogy hazudjon.
Ezzel nincs is semmi baj, ezek a „jó hazugságok” szükségesek ahhoz, hogy társadalomként együtt tudjunk élni. Ezeket minden gyerek megtanulja elkülöníteni a „rossz hazugságoktól”, ehhez azonban időre lehet szükség. Hogy mikor kell igazat mondani, és mikor „illik” hazudni, nem is olyan egyszerű kérdés, érthető, ha a kicsiknek időre van szükségük, hogy ezt kitalálják. Ezért sem érdemes rögtön büntetni, ha füllentésen kapod őket. Adj nekik esélyt és időt, hogy tisztába kerüljenek a dolgok.
Ezzel nincs is semmi baj, ezek a „jó hazugságok” szükségesek ahhoz, hogy társadalomként együtt tudjunk élni. Ezeket minden gyerek megtanulja elkülöníteni a „rossz hazugságoktól”, ehhez azonban időre lehet szükség. Hogy mikor kell igazat mondani, és mikor „illik” hazudni, nem is olyan egyszerű kérdés, érthető, ha a kicsiknek időre van szükségük, hogy ezt kitalálják. Ezért sem érdemes rögtön büntetni, ha füllentésen kapod őket. Adj nekik esélyt és időt, hogy tisztába kerüljenek a dolgok.