Elítélendő kortársművészet?
A kortársművészeket csak ritkán érti és értékeli a környezetük, pontosan azért, mert újat mutatnak, szembemennek azzal, ami aktuálisan elfogadott. Ez persze sokak számára megbotránkoztató lehet, de fontos belátni, hogy az is része egy gyermek fejlődésének, hogy a megtanuljon a megszokottól eltérő dolgokra reagálni, azokról véleményt kialakítani, önállóan gondolkodni.
Ráadásul a felháborítónak tartott és nagy vihart kavart versek nem ütik ki a „hagyományos” olvasmányokat a tankönyvekből, csupán színesítik a felhozatalt. Erre pedig lássuk be, nagy szükség van manapság. A klasszikusok ismerete természetesen az általános műveltség része, a gyerekek olvasási kedvét viszont könnyen elveheti, ha kizárólag olyan történetekkel találkoznak (ráadásul idejekorán), amikkel nem tudnak azonosulni, például azért, mert egy olyan korban játszódnak, ami nagyon távol áll tőlük, vagy olyan nyelvezeten íródtak, ami számukra alig érthető.
És ha nincs olvasási kedv, akkor egyre kevesebb lurkó ismeri majd meg az olvasás igazi szeretetét, és egyre kevesebb olyan felnőtt lesz, aki igényli, hogy könyvet vegyen a kezébe. Olvass még a témában
