Az elmúlt időszakban – nem is egy alkalommal – hurrikánként söpört végig a közösségi oldalakon egy Varró Dani és egy Tóth Krisztina vers. Előbbi laptopkábel rágásra készteti a gyerekeket, utóbbi pedig véres vadállatoknak állítja be a pitbullokat. Vagy mégsem ennyire egyszerű a helyzet?
A mese a kulcsa mindennek
Manapság a szülőkre annyi munka és feladat hárul, hogy egyenesen ritkaságszámba megy az olyan család, ahol annyi időt tudnak a gyermekekre szánni, amennyi valójában indokolt lenne.
Mindezt csak tetézi, hogy a kisgyermekek többsége a szülők és a nagyszülők meséi nélkül, a tévé és az internet közvetlen közelében nőnek fel.
Elmaradnak az esti meghitt pillanatok, nincs alkalom olyan bensőséges percek megteremtésére, melyeket például a mesélés tudna biztosítani.
Mégis, amikor végre az olvasásra bármilyen formában sor kerül – akár az iskolában, hiszen az említett a versek is tankönyvi jelenlétük miatt keltettek felháborodást –, sok szülő a lehető legrosszabban áll a lehetőség elé.
Pedig az olvasás szeretete és az olvasásértés a kulcs, a tanulás és a fejlődés alapja!
Hidd el, a tévé veszélyesebb
Néhány évtizeddel ezelőtt még természetes volt a mindennapos meseélmény, aminek során a gyermekek észrevétlenül ismerkedtek meg olyan alapvető tudnivalókkal, nézetekkel, melyekre a mindennapi életben szükségük volt. Tanultak a szüleiktől és a könyvektől.
Mostanában a közös időtöltés helyett inkább sokan a TV-szittert választák, vagyis leültetik a kicsiket egy képernyő elé, és míg ők nézik a mesét, a szülők elvégzik a rájuk váró otthoni feladatokat.
Ezzel viszont az a gond, hogy a gyerkőcök csak nézik, de sokszor nem értik meg azt, amit látnak, és nincs mellettük olyan személy, akinek feltehetnék a kérdéseiket.
Ez pedig sokkal, de sokkal veszélyesebb, mint ha órán elolvasnak, majd elemeznek egy verset. Még akkor is, ha az a vers első olvasatra a frászt hozza rád…
Bízz a pedagógusban
El is érkeztünk egy nagyon lényeges ponthoz: a közösségi oldalakon a szülők elolvassák a kortárs írók verseit, jól felháborodnak rajtuk, majd támogatják azokat, akik perre viszik az egészet – teszik ezt mindennemű háttérismeret nélkül, csupán a tömeghisztéria hatására.
Mielőtt csatlakoznál a felháborodott közösséghez, kicsit gondolj bele abba, mi is történik az órán!
Eleve nem biztos, hogy sorra kerül az adott vers, hiszen a tankönyv hatalmas: legalább ezen a téren kicsit szabad kezet kapnak a pedagógusok, és választhatnak. Lehet, hogy kihagyják, az is lehet, hogy elolvassák.
Ha foglalkoznak vele, akkor legalább egy-két tanórán keresztül elemezgetik: hogyan is kell érteni az olvasottakat? A gyerekek jól tudják – ahogy te is tudtad iskolás korodban –, hogy a sorok mögé kell látni, hiszen akkor jár az ötös, ha nem csak elolvasod, hanem értelmezed is a verset.
Képek után értelmezés
Ismét visszakanyarodunk kicsit az olvasásszociológiához, és elárulunk neked egy érdekes, tudományosan alátámasztott tényt: a gyerekek nem úgy látják a meséket, ahogy te.
Ezt a kérdéskört hazánkban is sok szakértő vizsgálta, köztük Vekerdy Tamás és Gereben Ferenc. Minden kiértékelés rávilágított arra, hogy a gyermekek hat éves korukig képszerűen gondolkoznak, de mivel nem érték őket korábban negatív benyomások (pl. nem láttak boncolást, hogy tudják, milyen, amikor felvágják a farkas hasát), gyorsan átsiklanak ezeken a részleteken.
Hat éves kor után a képszerű gondolkodást felváltja az elvont gondolkodás, amit az elmélkedés követ, tehát a kisiskolás gyermekek – ha egyelőre segítséggel is, de – képesek lesznek a művek elemzésére.
Gondolj vissza a régi időkre!
Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy gyermekkorodban sok mesét hallgattál otthon, illetve gyakran láttad édesanyádat olvasni, akkor valószínűleg manapság is imádod a könyveket.
Ha kicsit visszagondolsz a meseélményeidre, mi jut róluk eszedbe? Bizonyára a meghitt hangulat, az izgalmas történetek, a megnyugvás, a feszültséges feloldása – sok egyéb mellett pontosan ezért olyan fontosak a mesék.
Amikor ezen a kérdésen elmélkedsz, bizonyára nincs előtted levágott sarok, kardélre hányt gonosz boszorkány, vagy éppen a hétfejű sárkány, miközben vértócsában hempereg. Egyszerűen nem ez volt fontos a történetben!
Gyerekként nem úgy láttad a meséket, a modern, vagy kevésbé modern verseket, ahogy most esetleg átértékelve és aggodalmaskodva elemezgeted őket.
A mese felold és megold
Sok szülő él abban a tévhitben, hogy teljes mértékben ellenőrizni tudja, miről szólnak a gyerekek körül keringő történetek, pedig ez tévhit. Főleg a mesefilmek világában!
Ezzel szemben az olvasott versek, mesék hallgatását nagyon is élvezik, és értik a gyermekek.
Bár azok egy ideig valóban képekben jelennek meg számukra, egyáltalán nem úgy, ahogy azt mi felnőttek, naturalista módon elképzeljük. A mesék, versek szimbólumokra épülnek, ennek megfelelően lehet őket értelmezni – a gyerekeknek ez sikerül, hiszen a jól eltalált történetek feloldják bennük a feszültséget, mellette pedig még tanulnak is belőlük.
Sőt akkor tanulnak igazán, ha a negatív érzelmeik is feloldásra kerülnek: a mesékből nem csak azt sajátítják el, hogy ezekkel az érzésekkel nincs semmi gond, arra is választ kapnak, miként fordítsák jóra az életüket, hogyan kerüljék el a veszélyes helyzeteket.
Elítélendő kortársművészet?
A kortársművészeket csak ritkán érti és értékeli a környezetük, pontosan azért, mert újat mutatnak, szembemennek azzal, ami aktuálisan elfogadott. Ez persze sokak számára megbotránkoztató lehet, de fontos belátni, hogy az is része egy gyermek fejlődésének, hogy a megtanuljon a megszokottól eltérő dolgokra reagálni, azokról véleményt kialakítani, önállóan gondolkodni.
Ráadásul a felháborítónak tartott és nagy vihart kavart versek nem ütik ki a „hagyományos” olvasmányokat a tankönyvekből, csupán színesítik a felhozatalt. Erre pedig lássuk be, nagy szükség van manapság. A klasszikusok ismerete természetesen az általános műveltség része, a gyerekek olvasási kedvét viszont könnyen elveheti, ha kizárólag olyan történetekkel találkoznak (ráadásul idejekorán), amikkel nem tudnak azonosulni, például azért, mert egy olyan korban játszódnak, ami nagyon távol áll tőlük, vagy olyan nyelvezeten íródtak, ami számukra alig érthető.
És ha nincs olvasási kedv, akkor egyre kevesebb lurkó ismeri majd meg az olvasás igazi szeretetét, és egyre kevesebb olyan felnőtt lesz, aki igényli, hogy könyvet vegyen a kezébe.
