Nyereményjátékunk hamarosan véget ér, és elérkezünk ahhoz a naphoz, amikor mindenki a hölgyekre figyel. Egy különleges, egyedi ékszernek köszönhetően minden napot nőnapként élhetünk meg, ezért interjúsorozatunk befejező részeként Sárossy Zsuzsanna iparművésszel beszélgetünk, aki Aliceként éli a mindennapjait Csodaországban.
Mikor döntötted el, hogy ékszertervezéssel szeretnél foglalkozni? Honnan jött az ötlet?
Középiskolában alkalmazott grafikusnak tanultam, ám végül textiltervező szakon, ezen belül pedig bőrtárgy tervező szakirányon, valamint design menedzserként végeztem az Iparművészeti Egyetemen (ma MOME). Az első évben úgynevezett alapozó képzésben volt részünk, ahol együtt tanult mindenki – formatervező, szilikátos, textiles, vizuális kommunikáció szakos és építész egyaránt. Azt hiszem akkor tudatosult bennem, hogy a formatervezés (táska- és cipőtervezés) mellett nagyon vonz az egyéb kiegészítők alkotása is, valamint egy számomra teljesen ismeretlen anyag: az üveg.
Persze ennyi szakmai kanyar után már nem akartam újabb területre váltani, hiszen a bőrt is imádom – de erre jók a szaktársak és egy olyan hangulatú oktatási intézmény, mint az akkori Iparművészeti. Még az egyetemen sikerült rátalálnom egy üvegtervező hallgató lányra – Grünfelder Juditra – aki hajlandó volt arra, hogy segítsen megvalósítani, amit kitaláltam. Nem volt könnyű út, mert bár a bőr is öntörvényű, de az üveg még kiszámíthatatlanabb produkciókra képes. Mára persze már nagyon jól tudjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy olyan legyen az üveg elem, mint amilyet szeretnénk, de a megvalósulás azért még mindig varázslat számomra.
Maga az ékszerkészítés triviális úton jött szembe: kézműves foglalkozásokat tartottam animátorként az egyetemi tanulmányaim alatt és egyszer gyöngyöt fűztünk a gyerekekkel. Megmaradt sok-sok gyöngy és Márti barátnőm megkérdezte nem készítenék-e belőle nyakláncot. Készítettem.
Az ékszerek tervezésébe bevonod a megrendelőket is annak érdekében, hogy egyéni, személyre szóló kiegészítők szülessenek. Mi az együttdolgozás, együttgondolkodás menete?
Nagy öröm, amikor valakinek olyan ékszert készíthetek, amelyet tényleg rászabtunk. Az első alkalom ezért a beszélgetésé, a meglévő darabok próbálgatásáé, az anyagok, színek, méretek kiválasztásáé. Aztán már én jövök. Tervezek, ötletelek, megvalósítok – közben kutatok, hogy a megfelelő elemeket tudjam beépíteni az adott ékszerbe. Általában a második találkozón már kész darab várja a tulajdonosát. A leggyakrabban elhangzó mondat ilyenkor: „De hát ez pont olyan lett, amilyet szerettem volna! Hogy csináltad?”. Szeretek új darabokat megálmodni csak magamban, azonban az ilyen visszajelzés az, ami igazán éltet. Ezért dolgozom, ezért a pillanatért, amikor valakinek látom az arcán, hogy örömet okozok neki azzal, hogy megvalósítom, amit elképzelt.
Hogyan érhetnek el Téged az egyedi ékszerekre vágyó hölgyek, esetleg párjaik?
A honlapomon, az Iparművészeti Múzeum és a WAMP design vásárain, valamint megtalálható vagyok az egyik legnagyobb közösségi oldalon. Sokszor személyes találkozó sem szükséges ahhoz, hogy személyre szabott ékszer készülhessen, elég az elképzelések, paraméterek egyeztetése, így nem akadály a távolság sem.
Nehéz kérdés, minden ékszer egy-egy ember, akihez fűzött valami, amíg készült az adott darab. Izgalmas, mikor valaki konkrét színösszeállítási ötlettel jön, olyannal, amely álmomban sem jutna eszembe, aztán olyan mix születik, amely akár meghatározza a következő kollekció hangulatát. Talán a legintenzívebb élmény az esküvői ékszerkészítés, hiszen egy olyan napra választja valaki az általam készített darabot, amelyre egész életében emlékezni fog. Szeretem a merészebb mennyasszonyokat, akik hajlandóak próbát tenni egy-egy nagyobb darabbal, érdekes színösszeállítással. Érdekes, hogy általában mindig nagyobb és színesebb ékszerek készülnek, mint amilyen az első gondolatuk volt.
A kedvenc ékszerem is egy menyasszonynak készült, akivel hónapokig terveztük azt, hogy milyen legyen a nagy nap ékszere. Hetekig dolgoztam rajta, mert a csokrához igazítottuk a színeket és kertészmérnökként nagyon extra virágokból álló „csodát” képzelt el magának. Az ő esetében az a folyamat volt érdekes, ahogyan átalakult a kezdeti elképzelés és hogyan lett a végén valóban az „övé” az ékszer. Indultunk egy tűzpiros üvegelemekből álló, csupaszín, tarka nyakékből, majd lett egy lilás-barackos-narancsos pasztell szett.
Egy másik nagy kedvenc, nem egy valós megrendelés okán, hanem egy közös divatbemutató miatt született. Földi Kinga (Baharat) csodálatos ruháihoz készítettem egy öt szettből álló kollekciót Baharat néven, ezzel is tisztelegve a már-már szoborszerű alkotásai előtt. A kiválasztott öt ruha megkötötte a színhasználatot, a méretet és az ékszer helyét – de ezen túl itt valóban elkalandozhattam. Így látta meg a napvilágot többek között az eddigi legnagyobb hátékszerem, amely remélem, egyszer megleli azt, akinek tudat alatt készült.
És persze nem hagyhatom ki a férfiakat sem. Annál meghatóbb nincs is talán, amikor egy férfi kérését kell formába öntenem, nagyon jó érzés, hogy egy általam készített darabbal kívánnak örömet szerezni szívük hölgyének.
Volt olyan ékszer, amelyet nem megrendelésre, hanem egy érzelem kifejezésére (pl. öröm, bánat), érzelmi indíttatásból készítettél?
Alkalmazott művész vagyok, az éltet, ha feladatot kapok és reflektálhatok rá. Természetesen minden évben készül legalább négy kollekció, amelynek indíttatása saját. Vagyis valamit meglátok, meghallok, megérzek, és ez inspirál. Egy festmény, de akár egy kis apró gyöngyöcske is elindíthatja ezt a gondolatfolyamot, van, amikor szimplán egy szín, amelyet mindenáron le szeretnék képezni. Az érzelem mindig mögöttük van, de nem erőszakolom rá magam az anyagra, hagyom, hogy alakuljon a kezem között. Az ékszerkészítés kikapcsol, tulajdonképpen hívhatnám szabadidős tevékenységnek is, számomra nem klasszikus munka, de ez bizonyára azért van, mert szenvedélyem a „másik” foglalkozásom, a design menedzsment.
Kiknek ajánlanád elsősorban az ékszereidet?
Nem szabnék határt, azt gondolom, mindenki megtalálja, vagy együtt megtaláljuk a megfelelő darabot. Ez benne a kihívás.
Az ékszereken kívül táskák és lakberendezési tárgyak tervezésével is foglalkozol. Hogyan készül el egy-egy darab? Itt is bevonod a megrendelőket, vagy kizárólag saját ötleteid alapján dolgozol?
A személyre szabhatóság egyfajta ars poetica a többi tárgyamnál is. A táskák esetében egyértelműen ez a legfontosabb elem, ezért csak megrendelésre készítem az egyedi darabokat. A lakberendezési tárgyaknál természetesen az alapelemek egyedül, papír fölött töprengve születnek, majd sok kísérletezéssel érnek használati tárggyá. A variálhatóság mellett azonban ezeknél is fontos szempont, hogy a használónak megadjam a lehetőséget arra, hogy általa személyre szabottá váljon a választott tárgy. A DOBOZ tárolócsalád moduláris rendszerével ugyan saját igényrendszeremnek kíván megfelelni, de ez, ha lehet még nehezebb, mint egy megrendelővel szembeni kívánalmaknak megfelelni. Nem is csoda, hogy másfél év kellett ahhoz, hogy beérjen, kialakuljon az, amit eredetileg elképzeltem.
Már az egyetem megkezdése előtt megfogalmazódott bennem, hogy nekem kell még valami más a tervezői lét mellett. Úgy éreztem, szükséges valami, ami máshogy mozgatja az agyamat, más tulajdonságokat erősít. Valahogy egyértelmű választás volt a menedzseri vonal, a design, mint terület pedig nem is volt kérdéses. Így az iparművész szakkal párhuzamosan a design menedzser szakot is elvégeztem, a Doktori Iskolában pedig már egyértelmű volt, hogy az iparművészet elmélet a megfelelő út. Hogy mit is csinál egy design menedzser? Design projekteket menedzsel. Feladata szerteágazó, inkább azt mondom én mit értek, vagy mit tettem eddig és teszek most ezen címszó alatt. Tematikus kiállítások, események, workshopok szervezésével igyekszem a design színpadának szereplőit megmutatni a nagyközönségnek. Érthetővé és értékké tenni egy olyan szakma produktumait, amelyek amúgy a mindennapi életünket alkotják, legyen szó lakástextilről, ruházatról, műszaki cikkről, vizuális kommunikációról vagy a fogkefénkről…
Jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola művészeti marketing menedzsereként minden tudásomat és kreativitásomat a művészeti képzések pozicionálására fordítom, hogy a remek tanári gárda és hallgatóink alkotásai szélesebb ismertségre tegyenek szert és minél többen lássák, milyen magas színvonalú szakmai munka folyik a BKF-en.
A munka mellett kevesebb időm jut olyan dolgokra, amelyek design menedzserként még foglalkoztatnak, de a fenntartható fejlődés és a társadalmi felelősségvállalás fontosságát szem előtt tartó kezdeményezések mellett továbbra is kardoskodom. Legyen szó a designologist UNITED FUTURE programjairól, vagy a Fruit of Care fogyatékkal élőknek munkalehetőséget teremtő projektjeiről.
Tehát ha egy napomat kellene elmesélnem, akkor ezek után senkit sem lep meg, hogy a munka után munka jön szépen sorban. De ez nem rossz, az én választásom, és a legnagyobb kikapcsolódás este leülni ékszert tervezni, aztán reggel frissen ébredve két tepsi süteményt sütni a kollégáimnak, vagy vendégül látni húsz barátunkat egy sokfogásos vacsorával. És a non plus ultra, hogy végre taníthatom a férjemet főzni esténként, aki majd tizennyolc év együttlét után ráébredt, hogy ez milyen jó dolog, főleg, ha vendégek is jönnek, akik megdicsérik a főztjét!