Mikor döntötted el, hogy ékszertervezéssel szeretnél foglalkozni? Honnan jött az ötlet?
Középiskolában alkalmazott grafikusnak tanultam, ám végül textiltervező szakon, ezen belül pedig bőrtárgy tervező szakirányon, valamint design menedzserként végeztem az Iparművészeti Egyetemen (ma MOME). Az első évben úgynevezett alapozó képzésben volt részünk, ahol együtt tanult mindenki – formatervező, szilikátos, textiles, vizuális kommunikáció szakos és építész egyaránt. Azt hiszem akkor tudatosult bennem, hogy a formatervezés (táska- és cipőtervezés) mellett nagyon vonz az egyéb kiegészítők alkotása is, valamint egy számomra teljesen ismeretlen anyag: az üveg.
Persze ennyi szakmai kanyar után már nem akartam újabb területre váltani, hiszen a bőrt is imádom – de erre jók a szaktársak és egy olyan hangulatú oktatási intézmény, mint az akkori Iparművészeti. Még az egyetemen sikerült rátalálnom egy üvegtervező hallgató lányra – Grünfelder Juditra – aki hajlandó volt arra, hogy segítsen megvalósítani, amit kitaláltam. Nem volt könnyű út, mert bár a bőr is öntörvényű, de az üveg még kiszámíthatatlanabb produkciókra képes. Mára persze már nagyon jól tudjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy olyan legyen az üveg elem, mint amilyet szeretnénk, de a megvalósulás azért még mindig varázslat számomra. Olvass még a témában
Maga az ékszerkészítés triviális úton jött szembe: kézműves foglalkozásokat tartottam animátorként az egyetemi tanulmányaim alatt és egyszer gyöngyöt fűztünk a gyerekekkel. Megmaradt sok-sok gyöngy és Márti barátnőm megkérdezte nem készítenék-e belőle nyakláncot. Készítettem.