„Fontosnak tartjuk, hogy a nevelőszülők felkészültek legyenek a traumatizált, sokszor fejlesztésre szoruló gyerekek nevelésére, legyen szó érzelmileg sérült, vagy hiperaktív, tanulási, beilleszkedési zavaros gyerekről. Előfordulhat, hogy egyszerre akár négy-öt különféle igényű gyerek kerül ugyanahhoz az SOS nevelőhöz. Az egyik mondjuk alkoholszindrómás csecsemő, a másik bántalmazott, a harmadik árva, a negyedik drogproblémákkal küzd, az ötödik pedig saját maga kérte, hogy vegyék el a családjától. Természetesen mindegyikükkel másként kell foglalkozni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a legkeményebb szituációkra is felkészítsük a nevelőszülőket, de valljuk be, hogy ez szinte lehetetlen.”
Ha egy gyermeket kiemelnek a családjából, akár 25 éves koráig is gondoskodhat az SOS Gyermekfalvak róla, attól függően, hogy milyen tanulmányokat végez, és utána is kapcsolatban maradnak vele. A legfőbb cél azonban az, hogy ha rendeződik családjának helyzete, haza kerülhessen. Ám előfordul, hogy a szülők lemondanak a gyerekről, és ha nincs vérszerinti családtag, aki vállalná a nevelését, akkor örökbe adhatónak nyilvánítják. A baj ott van, hogy bár sokan várnak örökbeadásra, de a legtöbben három évesnél fiatalabb kicsit szeretnének, miközben többségük idősebben kerül ebbe a státuszba. Legtöbbjük így hosszú évekig bent marad a rendszerben. Egy gyerek átlagban 5-6 évet tölt el az SOS-ben.
„Fontos, hogy a nevelőszülő és a szakemberek valódi segítséget és érzelmi támogatást tudjanak nyújtani, olyan bizalmi légkör alakuljon ki, ahol a gyerekek elmondhatják problémáikat, beszélhetnek traumáikról – tette hozzá Romet-Balla Ágnes. – A nevelőszülők „hétköznapi” emberek, akik egészséges lelkülettel bírnak. De az én szememben szuperhősök, mert fantasztikus dolgot visznek véghez.” Olvass még a témában
Szerző: Lendvai-Orosz Hajnalka
