Úgy döntöttem, egy héten keresztül nem lépek fel sehová. Először a közeli ismerősöket értesítettem, nehogy aggódjanak, hogy hova tűntem, vagy megsértődjenek, hogy miért nem lájkolom a posztjaikat. A telefonról könnyű volt két gombnyomással letakarítani a sok időrabló applikáció ikonját, de a gépemnél gondban voltam, elvégre a munkám miatt egész nap a monitor előtt ülök és csak egy pillanat beírni a böngészőbe, hogy Facebook, hogy máris belépjünk hamis, felszínes baráti plázánkba. Végül a StayFocusd nevű oldal segítségével nemes egyszerűséggel letiltottam magam mindenről egy hétre. Ilyenkor, ha mégis be akarsz lépni, a program megkérdezi, hogy „Nem dolgoznod kellene inkább?”. Aki kitalálta ezt, egy zseni, mert nekem nagyon hatásos volt.
És hogy hogy alakult a közösségimédia-mentes hetem? Egyszerűen remekül. Pénteken kezdtem, ami szerencsés döntésnek bizonyult, hiszen jött a hétvége, amikor a családdal, barátokkal találkoztam, így akkor szinte alig éreztem hiányát. Aztán jöttek a hétköznapok és a reggeli kávé közben nem a telefonom pörgettem, mint egy zombi, hanem megterveztem a napom és zenét hallgattam. Mivel időben elindultam, nem késtem el sehonnan.
A tömegközlekedési eszközökön a kijelző helyett a külvilágot bámultam és újra ráébredtem, milyen szép ez a város.
Olvass még a témában
Mivel nem jött szembe másodpercenként tíz bombatest Instán, elégedettebb lettem magammal. Ez egyébként egy áldásos öngerjesztő folyamat volt, hiszen ezáltal jobb kedvem lett, többet mosolyogtam és többen is megjegyezték, hogy jól nézek ki. A Facebook elhagyásának köszönhetően összesen annyit foglalkoztam politikával és felkavaró hírekkel, amennyit megnéztem egy híroldalon online. Ez naponta pár percig tartott és mivel senki nem tolta utána az arcomba, nem is rontotta el a kedvem. Nem jutott eszembe, hogy irigykedjek és sajnáljam magam, amiért egyik ismerősöm éppen a tengerparton nyaral, és nem is kellett magamra vennem mások ügyes-bajos frusztrációit, amit az üzenőfalon kürtöltek világgá.
