A tündérmese
Kislányként senki nem arról álmodozik, hogy majd szerető lesz. Nekem sem ez volt a vágyam, sőt: mélységesen elítéltem azokat a nőket, akik „elcsavarják házas férfiak fejét.” Undorító árulásnak tartottam ezt a többi nővel szemben. És vannak is ilyen nők, akik sportból űzik ezt, csak a vadászat kedvéért, de én nem ilyen voltam. Nem árulással kezdődött, hanem beszélgetésekkel. Végre látod, hogy valaki figyel rád és megért, ahogy te is megérted őt. A férfi azt mondja, hogy házas, de a kapcsolat bonyolult, te pedig hiszel neki. Mert látod, hogy kimerült. És magányos. Azt mondod magadnak, hogy nem te álltál közéjük, mert a házasság már halott volt.
Te nem fogadtál örök hűséget senkinek, így te nem vagy bűnös. És ha nem veled csalná a feleségét, akkor mással csalná. Aztán elkezdődnek a titkos együttlétek. Egy szeretőnek csak morzsák jutnak: napi maximum egy üzenet, pár lopott órányi gyengédség, egyedül töltött hétvégék, karácsony és Valentin nap. Amikor hiányzik, de nincs jogod panaszkodni. Örökre az árnyékban maradsz, de elfogadod, mert szereted. Mert az érzelmek valósak, az intimitás, a nevetés, a kapcsolódás mind valós. Ha jön a szerelem, nem érdekli, hogy feleség lesz belőled vagy szerető…
