Azt gondolnánk, hogy az, hogy milyen nap van, elég egyértelmű kérdés – legfeljebb a pár órás időeltolódás miatt fordulhat elő, hogy a világban kicsit előrébb vagy hátrébb járnak az „időben”. A valóságban azonban sok hely van a világban, ahol még mindig nincs 2023., vagy éppenséggel régen el is múlt már.
Elég sok olyan kultúra van, amely számára nem okoz gondot, ha több évet – vagy több kort – él meg egyszerre. Jelenleg a világon mindenhol 2023 kezdete van. De Mianmarban egyszerre 1384, míg Thaiföld előre jár a 2566-os évben. A marokkóiak 1444-ben imádkoznak, de 2972-ben gazdálkodnak, az etiópok pedig 2015-ig dolgoznak, ami számukra 13 hónapig tart. Eközben Dél-Koreában az újév mindenki születésnapja.
A dél-koreaiak egy éves korukban „születnek”, és ettől kezdve bármikor két-három hivatalos életkoruk van: belföldi, nemzetközi (nullától számítva), plusz egy bónuszév, amikor az egész ország együtt öregszik január 1-jén. (Szimbolikusan ez a holdújévkor is megtörténhet.) Sőt, a koreaiak választhatnak, hogy személyes születésnapjukat a Gergely- vagy a hagyományos holdnaptár szerint ünneplik. Technikailag akár hat születésnapot is ünnepelhet valaki egyetlen év leforgása alatt!
Különböző időszámítások, változatos naptárak
A dátumok életünk hátterét képezik, az eleve adott és vitathatatlan tények egyikének tűnhetnek. De természetesen bármely dátum (például 2023. január 1.) egy sajátos időmérő rendszer, jelen esetben a Gergely-naptár konstrukciója, azaz csak valami, amiben mi, emberek megállapodtunk, de nincs rá semmi okunk, hogy bármelyik dátumot “jobbnak” tartsuk a másiknál.
Az ISO által jóváhagyott globális szabványú naptárként, amely a repüléstől a politikáig terjedő nemzetközi szektorokban kötelezően használadnó, a gregoriánról azt feltételezhetjük, hogy rendkívül pontos és hatékony. Valójában nem így van. Dominanciára való felemelkedése nagyrészt a megfelelő hely, a megfelelő idő és a megfelelő imperialista kultúra kérdése volt.
A vallási doktrína és a reneszánsz tudomány terméke, a Gergely-naptár azért jött létre, hogy korrigálja a katolikus liturgikus év (akkor a Julianus-naptár alapján) és a tényleges napév közötti eltolódást. A Julianus-naptár mindössze 11 perccel és 14 másodperccel maradt el – lenyűgöző matematikai tudásra vall ez időszámításunk előtt 45-ből, de ez az eltérés az évszázadok során menthetetlenül növekedett. Mire XIII. Gergely pápa a 16. század végén reformot rendelt el, a naptári év nagyjából 10 nappal elszakadt az évszakoktól.
Gergely naptára szerint a késés 26 másodpercre csökkent. 1582-ben történt bevezetése azonban azonnali ellenállásba ütközött: sem a protestánsok, sem az ortodox keresztények nem készültek pápai rendelet alapján újragondolni az idő fogalmát.
Így tehát csak Európa katolikus részei fogadták el az új naptárt 1600-ban. Lassan más régiók is csatlakoztak az évszázadok elteltével: a protestáns Németország és Hollandia 1700-ig, Anglia és gyarmatai 1800-ig. 1900-tól még a távoli, nem keresztény helyek is, mint Japán és Egyiptom beépítették az időmérési módszereikbe, de az ortodox országok, mint Románia, Oroszország és Görögország jól kitartottak a XX. században. És Európa csak 2000-ben köszöntötte egyhangúlag az új évszázadot a Gergely-naptár szerinti 1-jén.