Arra már soha nem lesz esélyem, hogy megtapasztaljam, milyen férfiként élni, de minden energiámmal arra koncentrálok, hogy megtanuljam, nőként hogyan lehet ezt boldogan tenni. Vannak persze napok és helyzetek, amikor úgy érzem, kárhozatra ítéltettem, amiért a gyengébbik nem táborába születtem, de eldöntöttem, hogy nem adom fel, és ezeknek a helyzeteknek is meglátom a derűs oldalát. Nőnek lenni igenis jó!
Amikor hülyének néz az eladó a műszaki boltban
A bölcsész diplomámmal én eleve halmozottan hátrányos helyzetből indulok, de programozó nő ismerőseimtől tudom, hogy nekik sincs könnyű dolguk, amikor a műszaki osztály eladóinak előítéleteit kell legyőzni. Nem egyszerű ugyanis elhitetni, hogy azért, mert nekem hosszabbak a körmeim, még nem szín alapján fogok laptopot választani, és a porszívónál igenis érdekel a teljesítmény, mert elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben szőnyeg tisztításra fogom használni a készüléket.
Szerencsére ma már rájöttem, hogy az ellenállásnál sokkal szórakoztatóbb belemenni a játékba, végül is ha elmond mindent, amit tudni akarok, bánja a fene, hogy közben mit gondol magában. Néha még a hajamat is meglebbentem, miközben kettőt rebegtetek a szempilláimmal a csodálkozó tekintet fölött, aztán figyelem a hatást. Magamban meg jót kuncogok: akkor kit is lenne egyszerűbb átejteni?
Amikor két lábon járó méhnek néznek
Csodálatos dolog, hogy a természet úgy alkotott meg, hogy képes legyek egy új élet kihordására, de ettől még nem válnak vonzóbbá azok az emberek, akik a teljesítményemet, illetve a létezésem jogosultságának bizonyítékát abban látják, hogy mikor és hány utódot potyogtattam már a világra.
Persze, szerintük felfedezhetném a rák ellenszerét, az akkor is csak „az után” következhet, hogy anya is vagyok, mert egy nőnek ugyebár ez a legfontosabb és megkerülhetetlen feladata. És hogy mégis miért örülök ilyenkor is? Mert lényegében teljesen érdektelen ezeknek az embereknek a véleménye, beszélhetnek ugyanis akármit, amíg én nem akarok szülni, addig nem szülök, és ha meg szeretnék, akkor majd fogok. Mondjanak, amit akarnak, mert a végén úgyis én döntök. Szóval eleve bele se megyek a vitába, ők csak kotkodáljanak, amit akarnak, amíg nálam van a Szent Grál.
Amikor a hormonjaim ellenem fordulnak
Érzelmi hullámvasutak, folyton változó hangulat, és egy folyamat, ami felnőtt életemben végigkísér, hatással van a testemre, és amire semmiféle ráhatásom nincs. Igen, nőként a ciklusunk más és más megvilágításba helyezi a dolgokat, és befolyásolja a hangulatunkat is, bár azért koránt sem annyira drasztikus mértékben, mint ahogyan azt a reklámok és bugyuta vígjátékok igyekeznek elhitetni velünk.
Nem, ilyenkor sem szoktam szétverni az irodai fénymásolót, nem kergetem el magam mellől a férfi családtagokat és nem bőgök a kanapén a Benny Hill Show-n. Az összes többi nőtársamhoz hasonlóan bemegyek dolgozni, bevásárolok, megetetem a macskát, olvasom a könyvemet, nézem a sorozatomat, egyszóval ugyanazt az életet élem, amit máskor is, anélkül, hogy ön- vagy közveszélyessé válnék. Persze, közben nyilván reagálok a változásokra.
Hogy mi ebben a jó? Az, hogy folyamatosan új lelki mélységekben és magasságokban élem meg ugyanazokat a hétköznapi dolgokat, és bár a mindennapi tevékenységemet a hormonjaim ingadozása nem befolyásolja, az észlelésemet, a tapasztalatomat, a belső rezdüléseimet viszont igen. Így folyton valami újat tanulok, másként látok, máshogyan reagálok. Hogyan lehetne ennél jobban fejlődni? Ki tudja, talán éppen ez a női tapasztalat titka.