Amikor két lábon járó méhnek néznek
Csodálatos dolog, hogy a természet úgy alkotott meg, hogy képes legyek egy új élet kihordására, de ettől még nem válnak vonzóbbá azok az emberek, akik a teljesítményemet, illetve a létezésem jogosultságának bizonyítékát abban látják, hogy mikor és hány utódot potyogtattam már a világra.
Persze, szerintük felfedezhetném a rák ellenszerét, az akkor is csak „az után” következhet, hogy anya is vagyok, mert egy nőnek ugyebár ez a legfontosabb és megkerülhetetlen feladata. És hogy mégis miért örülök ilyenkor is? Mert lényegében teljesen érdektelen ezeknek az embereknek a véleménye, beszélhetnek ugyanis akármit, amíg én nem akarok szülni, addig nem szülök, és ha meg szeretnék, akkor majd fogok. Mondjanak, amit akarnak, mert a végén úgyis én döntök. Szóval eleve bele se megyek a vitába, ők csak kotkodáljanak, amit akarnak, amíg nálam van a Szent Grál.
