A hamis önbizalom mozgatórugója
Mindig érdekes a kárörvendés mögé látni, mert legtöbbször nem gonoszság a motiváció, hanem az önbizalomhiány és megtörtség. Amikor látunk valakit hasonló problémákkal küszködni, kicsit megnyugszunk, hogy nincs akkora baj a mi életünkkel, hiszen más is kerülhet hasonló helyzetbe és akár még ki is kászálódhat belőle. Ezzel alapvetően nincs megoldandó probléma, hiszen az együttérzés valóban segíthet. Csakhogy ez sokszor meggátol a cselekvésben és inkább a belenyugvás felé sodor.
Könnyebb a sorstársakkal együtt bánkódni, mint cselekedni. Ám abban a pillanatban, hogy egy sorstárs felülkerekedik és kilép a sorból, egyből tükröt tart a tétlen szemlélő elé és emlékezteti, hogy valójában semmit nem tesz a jó sorsáért. Ez pedig egyből ellenszenvet szül kettejük között és az elmének ilyenkor muszáj kitalálnia valami megoldást. A legegyszerűbb pedig a kritizálás. Jóformán bármire képes az egónk, hogy elhitesse velünk a saját igazságunkat és eltakarja a valóságot.
