Megbocsátani nem a másikért, hanem magunkért kell
A harag és a neheztelés hosszú távon nemcsak a kapcsolatokat, hanem a testi-lelki egészséget is rombolja. A megbocsátás nem jelentheti azt, hogy elfelejtjük vagy jóváhagyjuk a sérelmeket, inkább azt, hogy nem hagyjuk, hogy ezek tovább mérgezzék az életünket.
A gyerekeknek látniuk kell, hogy lehet vitázni, lehet hibázni, de a szeretet és az együttérzés képes áthidalni a legmélyebb árkokat is – és persze felismerjék, hogy ha le kell zárni valamit a boldog jövőjük érdekében.
A mentális egészségről is beszélni kell
Sok családban még mindig tabu a lelki betegségek témája, pedig a nyílt kommunikáció erősíti a családi kötelékeket és segít a gyerekeknek megérteni, hogy mindenki küzd valamilyen nehézséggel – függetlenül attól, hogy hány éves vagy milyen nemű. Olvass még a témában
Ha tudják, hogy az érzéseikről biztonságban beszélhetnek, később a párkapcsolataikban is nyitottabban osztják majd meg, mi zajlik bennük – ez pedig megelőzheti a félreértéseket és az eltávolodást.
Nem kell (és szerintem nem is lehet) „tökéletes szülőnek” lenni ahhoz, hogy jó példát mutassunk. Elég, ha a gyerekünk látja, hogy igyekszünk, hogy képesek vagyunk elnézést kérni, hogy figyelünk a másikra és hogy kitartunk egymás mellett a nehéz helyzetekben is. Az apró gesztusok, a kedves szavak, a türelmes hallgatás mind-mind tanítanak, elsősorban arról, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Hiszem, hogy minden, amit ma elültetünk a gyermekeinkben, egy napon ott lesz abban, ahogyan ők szeretni fognak, és ahogy befogadják a szeretetet. Azt nem mondom, hogy nekik már egyáltalán nem kell terápiára járniuk, de azt igen, hogy ha ezekre figyelünk, akkor egész biztosan kevesebb elakadásuk lesz, mint nekünk.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
