Szavak nélkül
„Nem vagyok a szavak embere.”
– mondta unokaöcsém, amikor noszogattam, hogy flörtöljön már a csinos lánnyal, aki nézte őt a csoportból, miközben várostnéztünk. Nógattam, hogy a flörtnek nem feltétlenül kell beszélgetésnek lennie, elég pár pillantás, hogy kinyitja neki az ajtót, előre engedi vagy bármi kedves gesztus. A végén az történt, hogy félszegen odament a lányhoz, elkérte az Instáját és két napig cseteltek, hogy aztán az egészből ne legyen semmi. Ez is engem igazolt: a flört arra is jó, hogy kiderüljön, van-e köztetek kémia.
