Sok felnőtt úgy érzi, „rendben volt a gyerekkora”: stabil család, jó anyagi háttér, biztos jövő, sikeres, dolgozó szülők. Mégis, valami megmagyarázhatatlan hiányérzet kíséri őket felnőttként – a kapcsolataikban, az önértékelésükben vagy az intimitáshoz való viszonyukban.
A pszichológiai tapasztalatok és kutatások szerint ennek hátterében gyakran a munkafüggő szülővel való felnövés élménye áll. Ez nem csupán a „sok munkáról” szól, hanem egy kényszeres mintázatról, amelyben a munka folyamatosan elsőbbséget élvez az érzelmi jelenléttel szemben.
Dr. Denise Renye pszichológus és szexuálterapeuta a Psychology Today felületén osztotta meg gondolatait arról, hogy ez a gyerekkori tapasztalat sokszor olyan sebeket hagy, amelyek csak felnőttkorban válnak igazán érthetővé. Olvass még a témában
Ezek a csillagjegyek a leginkább hajlamosak arra, hogy unatkozzanak egy párkapcsolatban
Felgyorsult öregedés és eltűnő barátok: dolgok, amikre senki nem figyelmeztet a 40-es éveidben
„A nők a karomhoz dörgölik a mellüket.” Férfiak, milyen az élet, ha jóképű az ember?
„Egy másik kisfiút vittem el az oviból” 10 kínos összetévesztős sztori
Amikor minden „tökéletes”, mégis hiányzik valami
Sokan keresnek fel terápiás segítséget azzal az érzéssel, hogy nem értik a saját nehézségeiket. A gyerekkoruk kívülről ideálisnak tűnt: nem volt szenvedélybetegség, a szülők együtt maradtak, és a család anyagi biztonságban élt. Mégis ott a belső kérdés: „Miért érzem azt, hogy valami hiányzik?”
A válasz gyakran nem abban rejlik, ami történt, hanem abban, ami tartósan hiányzott: az érzelmi jelenlétben, az együtt töltött minőségi időben, a figyelmes kapcsolódásban.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
