Sok felnőtt úgy érzi, „rendben volt a gyerekkora”: stabil család, jó anyagi háttér, biztos jövő, sikeres, dolgozó szülők. Mégis, valami megmagyarázhatatlan hiányérzet kíséri őket felnőttként – a kapcsolataikban, az önértékelésükben vagy az intimitáshoz való viszonyukban.
A pszichológiai tapasztalatok és kutatások szerint ennek hátterében gyakran a munkafüggő szülővel való felnövés élménye áll. Ez nem csupán a „sok munkáról” szól, hanem egy kényszeres mintázatról, amelyben a munka folyamatosan elsőbbséget élvez az érzelmi jelenléttel szemben.
Dr. Denise Renye pszichológus és szexuálterapeuta a Psychology Today felületén osztotta meg gondolatait arról, hogy ez a gyerekkori tapasztalat sokszor olyan sebeket hagy, amelyek csak felnőttkorban válnak igazán érthetővé. Olvass még a témában
„Egy héttel a szülés után főtt étellel kellett várnom a vendégeket.” – Irreális elvárások, amiknek egy anyának meg kell felelnie
„Elhagytam a férjem és az anyám nem ítélkezett, csak befogadott” – Amikor a szüleid feltétel nélkül támogattak
5 ok, amiért izzadsz, miután húst ettél – Ezt tuti nem sejtetted eddig
64 éves nő vagyok. Ha a negyvenes – vagy ötvenes – éveidben jársz, van pár tanácsom
Amikor minden „tökéletes”, mégis hiányzik valami
Sokan keresnek fel terápiás segítséget azzal az érzéssel, hogy nem értik a saját nehézségeiket. A gyerekkoruk kívülről ideálisnak tűnt: nem volt szenvedélybetegség, a szülők együtt maradtak, és a család anyagi biztonságban élt. Mégis ott a belső kérdés: „Miért érzem azt, hogy valami hiányzik?”
A válasz gyakran nem abban rejlik, ami történt, hanem abban, ami tartósan hiányzott: az érzelmi jelenlétben, az együtt töltött minőségi időben, a figyelmes kapcsolódásban.
