Sajnálattal nézett kisfia égszínkék szemeibe. Annyi vágyakozás, annyi lemondás, annyi szomorúság sugárzott felé, hogy szinte beleborzongott. Végső soron nem olyan nagy kérés, amit szeretne – legfeljebb egy hétig vajas kenyéren élünk majd – jutott elhatározásra.
– Gyertek! Bemegyünk. – fordult sarkon, és határozott léptekkel elindult az ajtó felé.
– De anya… Nem lehet… – nézett rá csodálkozva a legkisebb lány, de ő elmosolyodott.
Olvass még a témában
– Mindent lehet… Ha a csodákban lehet bízni, akkor a valóságban feltétlenül élni kell a lehetőségekkel.
