A pszichológus szerint, ha jó anya- és családmintája volt egy nőnek, akkor valószínűleg ezt az utat választaná ösztönösen, de ha diszfunkcionális családból jött, felerősödhet a vágya, hogy ellenébe menjen az otthon tapasztaltaknak.
„Ha valaki annak ellenére szül gyereket, hogy nincs készen, akkor több kárt tesz magában, új családjában, születendő gyerekében, mintha karriert építene. Ma már elfogadó az attitűd, ha valaki egyáltalán nem akar gyereket vállalni, és az is elképzelhető, hogy 40 éves korára jön meg a kedve. Ebben a kérdésben ugyanannyira egyéni, mint társadalmi jelenségekről beszélhetünk és mindegyik mögött egy-egy élettörténet, egy-egy sérülés, minta vagy kényszerűség állhat. Fontos, hogy ezeket a nők feltárják, felvállalják és tudatosan döntsenek egy korai vagy kései szülés mellett” – magyarázza Vidák Vera.
A nők biztonságra törekszenek szülőként, ezért nem igazán a kor a döntő, inkább az, hogy van-e mögöttük egy olyan stabil párkapcsolat, ami érzelmileg és egzisztenciálisan megfelelő fészket biztosít születendő gyermeküknek. Olvass még a témában
„Fantasztikus dolog együtt felnőni a gyerekkel, rugalmasan, mozgékonyan, energikusan kezelni az anyaságot, nem drámázni sok mindenen, hagyni, hogy az ösztönök domináljanak. A húszas éveink ilyenek. Azt mondják, az idősebbek tudatosabbak, jobban felkészültek, én ebben nem hiszek, de valójában ez is lehet ugyanúgy a helyes irány, akárcsak huszonévesen szülni. Az a legszebb, hogy sose vagyunk eléggé készen az anyaságra. Ha racionálisan gondolkozunk, mindig lesz rá érv, hogy most miért ne, pedig az anyaság egy olyan érzés, ami akkor tud belépni, ha már nem félünk bizonyos dolgoktól az életben; hogy mitől, az már teljesen egyéni dolog.”
