Dr. Bauer szerint a gyermekkori emlékek kiesésének az az oka, hogy a gyerekek egyszerűen máshogy emlékeznek, mint a felnőttek. Az emlékezőrendszert egy szűrőhöz hasonlította – ha ebbe főtt rizst teszünk, és arra vizet engedünk, sok kis rizsszem ki fog potyogni. A rizsszemek ebben a hasonlatban a kis memóriaképek, a szűrő és a folyó víz pedig a folyamat, amivel a gyerekek tárolják és előhívják azokat. A felnőttek esetében – mondta a kutató – ez inkább olyan, mintha egy finom hálót használnánk a rizs megmosásához.
Az azonban, hogy melyik korban érjük el ennek az újfajta memóriarendszernek a kialakulását, még további vizsgálatok során kerülhet megválaszolásra.
A mostani eredmények a kutatók szerint azért is lehetnek érdekesek, mert részben igazolják Freud feltevéseit, nekünk pedig főleg azért tetszenek, mert ezek szerint mégsem annyira hihetetlen, amit Mary Poppins mondott: még az is lehet, hogy gyerekkorunkban valóban értettük, mit suttog a szél, csak aztán a gyerekkori amnézia során ezt a képességünket is elvesztettük. Mi szeretnénk hinni benne! Olvass még a témában
