„Mindenki így csinálja, ne gondold, te hogy okosabb vagy”
Gyakran az az elvárás, hogy a gyerekek megfeleljenek egy általános normának, amelyet az előző generációk állítottak fel. Az ilyen társadalmi nyomás alatt a gyermek megkérdőjelezi saját egyediségét és ítélőképességét, mivel azt sugallja, hogy a személyes döntéseik kevésbé értékesek a közösség által elvárt sémáknál.
Az empatikus és egyedi szemlélet ezen a téren csodákra képes, ezért érdemes volna inkább megkérdezni: “Hogyan gondolod, hogy a saját utadat járva elérheted a céljaidat?” Ezáltal a gyerekek képesek önreflexiót gyakorolni, és értékes belső iránymutatást kapnak, amely a saját értékrendjükből és érdeklődésükből fakad.