Anyám egyik pasija elrabolt, amikor 11 éves kislány voltam. Suliból hazafelé felvett kocsival és az mondta, elmegyünk valahova „nyaralni egy kicsit”. Egy hétvégét töltöttünk valami faházban. Kicsit unatkoztam, mert volt, hogy fél napra eltűnt, de jó idő volt, elvoltam a természetben. Fára másztam, virágot szedtem, élveztem, hogy ilyen helyen vagyok, a szüleim sosem vittek kirándulni. Amikor kérdeztem, mikor jön anya, azt mondta, sok a dolga, majd később csatlakozik. Végül pár nap múlva hazavitt és ennyi volt, sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a dolognak. Anyám húsz évvel később mondta el, hogy szakítani akart a pasival, az pedig elrabolt engem és egész hétvégén velem zsarolta, hogy visszafogadja.