A húgom imádta, ha én, a nővére büntetésben vagyok. Világos bőrű, ezért minden kis ütés látszott a bőrén és rendszeresen csinálta, hogy bejött a szobámba, párszor megütötte magát, várt egy kicsit, majd elkezdett sírni, hogy bántottam. A szüleim mindig neki hittek és számtalanszor büntettek emiatt: elvették játékaimat, nem mehettem kirándulni, szobafogság stb. Egyszer viszont a hugica nem látta, hogy apám az ajtó mögött áll, így faterom végignézte, ahogy megüti magát és cukkol, hogy ki fogok kapni.
Nagy balhé lett ebből, hogy kiderült az éveken át tartó hazudozása, ő került büntetésbe, én pedig ajándékot kaptam. Tudtam, hogy amilyen kis gonosz, valami új turpisságot fog kitalálni, ezért megelőztem: egy nap minden előzmény nélkül lekevertem neki egy hatalmas pofont, ő pedig sírva ment a szüleimhez árulkodni, de nem hittek neki. Közöltem vele, hogy ha még egyszer az életben alámtesz, minden nap megverem. Vette az adást és azóta jó testvérek vagyunk.