Támaszom
Estig tudnám sorolni a gyerekkori sérelmeimet, amik a nővéremmel kapcsolatosak és valószínűleg ő is így van ezzel. Most, hogy már neki is vannak gyerekei – két lány –, mindent más színben látunk. A fizikai távolság megmaradt, és bár most is vannak időszakok, amikor kevesebbet találkozunk és beszélünk, de a lelki távolság egyre fogy közöttünk.
Más szemmel néz rám, mióta a második lánya is megszületett. Már külső szemlélőként látja azt is, hogy milyen kisebbik lánynak lenni. Bár a viszonyunk továbbra sem olyan, mint a filmekben és a könyvekben lévő testvérpároké, de stabil és sziklaszilárd, és ez nekem többet ér mindennél. Nincs közöttünk üres fecsegés, de számíthatunk egymásra, minden gyerekkori sérelem ellenére. Ahelyett, hogy kidomborítanánk a különbségeinket, inkább örülünk minden apróságnak, ami közös bennünk.
