Az agresszív
Görögországba repültünk nyaralni a férjemmel és a gyerekekkel. Az ötéves szépen aludt, a kicsivel azonban foglalkozni kellett. Én nem vagyok híve annak, hogy utazáskor a gyerek elé tegyünk egy képernyős kütyüt, ezért inkább mesekönyvet olvasok neki, vagy játszunk. Az egész út eseménytelen volt, majd amikor már majdnem landoltunk, a kétévesem kikapott a kezemből egy kekszet és feldobta a levegőbe. Az előttünk levő anyuka mellett landolt – tehát nem találta el – aki azonnal felpattant és felháborodva közölte, hogy pocsék anya vagyok és a gyerekeim elviselhetetlenek. Azóta sem értem, miért akadt ki ennyire, talán mert az ő gyerekei végig kütyüket nyomogattak az út alatt…?
