Vannak olyan esetek, amikor a szülő jobban viseli a tenni akarás eredményének a totális kudarcát. A gyógyítás egyfajta kíséret a folyamatban, ahol a végponton mosollyal köszönünk el egymástól. Amikor nem tudunk segíteni, az is egyfajta kísérés, hiszen ilyenkor nagyon sok szakembert, intézetet vonunk be a folyamatba, és a végponton a mosoly helyett egy igaz tekintet marad, ami megfoghatatlan. Ezeket a tekinteteket kell lelkünkben megfelelő módon elhelyezni, ami nem egyszerű, de fontos üzenetként kezelni, hogy lehetőség legyen még erőteljesebb szándékkal tovább haladni a tudomány területén.
Rengeteg gyermeken, családon segítesz. Kik azok, akik Neked segítenek egy-egy nehéz pillanatban?
Az életemben nagyon sok nehéz pillanat volt, és különböző segítő kezek érkeznek nem várt módon. A szerelemben fogant gyermekeim életereje, családom, a kezelt gyermekek, családok, fantasztikus munkatársaim és a kisbabák mosolya. De hogy mennyire váratlan egy segítő pillanat, arra egy példát hadd emeljek ki, hiszen 22 év óta is könnybe lábad a szemem Dávid mosolyától. Olvass még a témában
Amikor meghalt a férjem és ottmaradtam négy kicsi gyermekkel, akkor nem tudtam dolgozni, nem tudtam, hogy a világ visszanyeri -e bennem az egyensúlyát. Egyik reggel a gyermekeket iskolába, óvodába kísérve – rám szakadt magányomban és tehetetlenségemben – kisírt arccal bementem egyik kolléganőmhöz a hidroterápiás órájára, hogy megpróbáljak megfelelni a munkámnak. Nem tudtam senkihez sem szólni, leültem a medence szélére és néztem Dávidot, akit a balesetünk előtt az otthonában kezeltem, és aki most ott volt a vízben. Éppen egy merüléses feladat következett. Dávid rám nézett, lebukott a víz alá, elmosolyodott, és ezzel a mosollyal kapaszkodott ki a medencéből ott ahol ültem. Igen ez volt az a pillanat, amikor megértettem, nem adhatom fel a munkát, a fájdalom az enyém, de erőt kell merítenem ebből a mosolyból, hogy tovább tudjak dolgozni. Köszönöm Dávid, talán ez sikerült?
