Olivia Wilde vagyis Doktor House tizenhármasa egyébként nem először mutatkozik be a horror műfajában, korábban játszott már a 2006-os Végzetes kitérőben is. Ez a terhessége előtti utolsó filmje és nem csinálja rosszul, bár a pörgősre vágott, jó hangeffektekkel ellátott riogatós beállítások kétségkívül csak dobnak az alakításon. Ahogy haladunk előre a történetben számíthatunk az ismeretlen erővel apelláló horrorok már-már kötelező elemére, a folyosón lehajtott fejjel ácsorgó, hosszú barna haját az arcába lógató, fehér hálóinges alakra, mint megtestesült gonoszra.
A fiatal rendezőnek (David Gelb) egyébként ez az első nagyjátékfilmje. Valójában idáig egyetlen nemzetközi szinten számon tartott alkotása van, egy idős sushikészítő mesterről szóló dokumentumfilm: a Sushiálmok. A másik főszereplő (Mark Duplass) neve sem cseng túl ismerősen a nagyjátékfilmek világában, de a szerelmes, enyhén magát istennek képzelő főhős figuráját megfelelően hozza.
Nem hiszem, hogy a Lazarus hatás a horror klasszikusok közé emelkedik majd, de akik szeretik a műfajt, ne hagyják ki, a kellemesen bizsergős ’jézusmáriamostmilesz’ érzés tuti garantált. Olvass még a témában
