A gyermek 3-4 éves kora körül már olyan alkotó játékokat is játszik, amelyek egyben társasjátékok is. A legóból épített kisvasút mozdonyvezetője vagy a fakockákból készülő vár kapitánya csak akkor lehet igazán boldog, ha utasai vagy alattvalói vele együtt tudnak örülni.
A szerepjátékhoz egyenrangú partner kell – a játékban egyenrangú, ebben az apukék verhetetlenek tudnak lenni. Valószínű amiatt is, mert kevesebb dologra kell egyszerre figyelniük és jobban elmélyülnek a játék legapróbb részleteibe is. Az önfeledt együttlét lényege ekkor még pusztán a játék, itt nincs szükség semmilyen teljesítményre az elismeréshez és az örömhöz.
A lépcső következő foka, amikor már a gyermeket apróbb dolgok elvégzésébe is bevonjuk. Az asztalterítéstől az elpakolásig, a bevásárlástól a kisebb javítási munkálatokig, a kutyafürdetéstől az autómosásig. Minden olyan közös munka örömöt és a felelősség édes terhét jelenti a kisgyermek számára. „Beavatottnak” érzi magát attól, ha felnőtt tevékenységekben is számítunk rá. Fontos, hogy a dolog komolysága is megmaradjon, tehát érezze a kislurkó, hogy valódi hozzájárulása van az ügy sikeréhez. Olvass még a témában
Amit csak az apukák tudnak, azt mindenképpen bízzuk az apukákra és a fiúkra!
