Hetedik
Akárhányszor is nézem meg David Fincher 1995-ös filmjét, mindig úgy érzem, hogy jobb lett volna néhány jelenettel a vége előtt abbahagyni. Hiába tudom, hogy mi a fordulat a film végén, mikor először láttam, akkor hatással volt rám, hogy azóta is a hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut. Az egyszerre izgalmas és mégis nyomasztó krimi a borongós New Yorkban játszódik, ahol a rendőrség egy agyafúrt és különösen kegyetlen sorozatgyilkost üldöz. A gyilkos a Bibliában megfogalmazott hét halálos bűn listáját követve végez áldozataival. A nyugdíjazás előtt álló William Somerset (Morgan Freeman) nyomozó ifjú, tapasztalatlan társa, David Mills oldalán próbál rájönni a gyilkos kilétére és megakadályozni a következő rémtettet.
Anélkül, hogy spoilereznék: a végén bekövetkező fordulatra senki sem számít, aki először látja ezt a filmet. Ez az, ami igazán emlékezetessé teszi, a maga hátborzongató módján. Egyszerre érezzük azt, hogy életünk egyik legjobb filmje volt és azt, hogy soha többé nem akarjuk látni. Különös ellentmondás, igaz?
Anélkül, hogy spoilereznék: a végén bekövetkező fordulatra senki sem számít, aki először látja ezt a filmet. Ez az, ami igazán emlékezetessé teszi, a maga hátborzongató módján. Egyszerre érezzük azt, hogy életünk egyik legjobb filmje volt és azt, hogy soha többé nem akarjuk látni. Különös ellentmondás, igaz?
Hatodik érzék
A 90-es évek újabb emlékezetes darabja M. Night Shyamalan tollából és rendezésében készült, amelynek a végén mindannyian a fejünkhöz kaptunk, mikor először láttuk: hogy nem vettük észre?
A főszerepben Dr. Malcom Crowe-t (Bruce Willis) ismerhetjük meg, akit gyermekpszichiáterként egy különleges esethez hívnak. Egy Cole nevű kisfiún kell segítenie, aki azt állítja, hogy látja a halottakat, mind körülötte vannak és beszélnek hozzá. Crowe kételkedik ugyan a kisfiú szavaiban, de mégis szép lassan elkezdik megérteni egymást és együtt – egy a fiú által látott szellem segítségével – még egy gyilkossági ügyet is felgöngyölítenek.
Borús hangulatú, elgondolkodtató film, egy igazi váratlan fordulattal a végén.
A főszerepben Dr. Malcom Crowe-t (Bruce Willis) ismerhetjük meg, akit gyermekpszichiáterként egy különleges esethez hívnak. Egy Cole nevű kisfiún kell segítenie, aki azt állítja, hogy látja a halottakat, mind körülötte vannak és beszélnek hozzá. Crowe kételkedik ugyan a kisfiú szavaiban, de mégis szép lassan elkezdik megérteni egymást és együtt – egy a fiú által látott szellem segítségével – még egy gyilkossági ügyet is felgöngyölítenek.
Borús hangulatú, elgondolkodtató film, egy igazi váratlan fordulattal a végén.
Olvass még a témában
Érkezés
Kétféle ember van: aki szerint az Érkezés egy tökéletes zagyvaság és aki szerint az utóbbi évek egyik legzseniálisabb sci-fije. Én az utóbbi kategóriába tartozom, mikor 2016-ban moziban láttam, letaglózva ültem a feliratok alatt. Úgy éreztem, hogy ez volt életem egyik legjobb filmje. Denis Villeneuve mozijában idegenek érkeznek a földre, akik kommunikálni próbálnak az emberekkel egy ismeretlen nyelven.
A kutatók az elismert nyelvészt, Dr. Louise Bankst (Amy Adams) kérik fel, hogy segítsen megfejteni a különös jeleket. Amikor sikerrel jár, az az egész emberiség életét felforgatja. Nemcsak az hatalmas fordulat, amikor ráébredünk arra, hogy mit is akarnak mondani az idegenek, hanem az is, ahogy a főszereplő élete alakul.
A kutatók az elismert nyelvészt, Dr. Louise Bankst (Amy Adams) kérik fel, hogy segítsen megfejteni a különös jeleket. Amikor sikerrel jár, az az egész emberiség életét felforgatja. Nemcsak az hatalmas fordulat, amikor ráébredünk arra, hogy mit is akarnak mondani az idegenek, hanem az is, ahogy a főszereplő élete alakul.
A cikk folytatódik, lapozz!
