William Peter Blatty bestsellere, a démon által megszállt fiatal lányról szóló regény filmvászonra kerülésekor kígyóztak a sorok a mozik előtt. Az emberek azonban hamar rájöttek, hogy ez a film a csípős paprika filmes megfelelője: inkább elviselhető, mint élvezhető. A híradófelvételek olyan filmnézőket mutattak be, akik rémületükben elmenekültek a vetítőteremből; volt, aki az előcsarnokban ájult el. „Egyszerűen borzalmasnak találtam, és ki kellett jönnöm” - mondta az egyik néző. „Nem bírtam tovább.” Mire a filmet Londonban bemutatták, mentőautók álltak kint a mozi előtt.
2/5 Ideglelés (The Blair Witch Project, 1998)
A The Blair Witch Project egészen új műfajt indított azzal a költségvetés-barát ötlettel, hogy úgy mutatta be a filmet, mintha az egy „véletlenül talált” felvétel lenne. A film, amelynek készítőjét egy láthatatlan természetfeletti erő fenyegeti, jelentős kasszasiker volt, és máig az egyik legjövedelmezőbb film (22 000 dolláros költségvetés, 240 millió dolláros bruttó bevétel).
De a dokumentumfilm-szerű formátum, amelyben a színészek kamerával a kezükben szaladnak és esnek-kelnek, elég sok emberből váltotta ki a frászt. Az atlantai mozikban a nyitóhétvége nagy részében hányásriadót tartottak. „Valaki hányt a férfi mosdóban, a női mosdóban és a folyosón” - mondta egy mozi igazgatója. „Nem kellemes feltakarítani.” A Massachusetts állambeli Cambridge-ben egy másik moziigazgató a vetítések előtt bejelentést tett, amiben megkérte a nézőket, hogy a vetítőtermen kívül hányjanak.
Nem különösebben megdöbbentő, hogy egy Quentin Tarantino-film kíméletlen erőszakossága miatt a nézők kimennek a teremből. Az 1994-es Ponyvaregényt sokan akkor hagyták ott, amikor Uma Thurman szívébe adrenalint döfnek. De a Kutyaszorítóban című filmet még többen hagyták ott vetítés közben. Amikor Michael Madsen karaktere elkezdi levágni egy túsz fülét, a néhai Wes Craven (Az utolsó ház balra és a Rémálom az Elm utcában alkotója) állítólag elmenekült a moziból.