Nem minden az, aminek látszik, sőt sok dolog nem is látszik, pedig ott van. Érzéki csalódás ez a javából, amit ki lehet használni üzleti célokra, de akár bajba is sodorhatja az embereket, a leghétköznapibb helyzetekben.
Mi az oka?
Az agy rengeteg információt dolgoz fel másodpercenként, millió ingert, ami szerint szabályozza a testet – ilyen például a hő, hang, stb. Mivel számos olyan inger éri az agyat, ami nem mérvadó, azokat háttérbe szorítja, azaz szelektál. Ez a túlélés miatt, az evolúció során alakult így, hiszen fontos ingernek az számít, ami szükséges az optimális működéshez, vagy veszélyt jelent. A többi inger elraktározódik, és később – esetleg álmunkban – kerül feldolgozásra.
Koncentrálni, de hogyan?
Nemrég végeztek egy kísérletet, melyben a radiológusoknak öt ember tüdejéről készült CT-felvételeket néztek végig, mely felvételeken daganatot kellett keresniük. Az ötödik sorozatba viszont gorilla ábrákat helyzetek el. A radiológusok nagy része nem vette észre a gorillát a képeken – hiszen teljes mértékben a daganat keresésére koncentráltak.
Közlekedés
A vonatok és járművek nem véletlenül vannak felszerelve hangadásra alkalmas eszközzel. Ugyanis, történtek olyan balesetek, melyek után joggal kérdezte mindenki: nem látta a közeledő járművet? De igen, a szemével látta, csak az agyával nem. Valahol elveszett a fontos információ, vagy épp rossz helyre került, ott, abban a pillanatban. Ezt úgy mondják: nem tudatosult inger. Így fordulhat elő az, hogy csak akkor észleli valaki a közeledő járművet, ha az figyelmeztető hangjelzést is ad.
Az agy folyamatosan tanul
Ha nem ismerünk egy tárgyat, soha nem láttunk még hasonlót sem, ám egy fényképen, vagy a való életben futólag, ,,periférikusan” látunk ilyet, az agy hajlamos nem foglalkozni vele, hiszen nem érzékeli, nem tanulta meg azt, hogy ez a tárgy egy esetleges veszélyforrás is lehet. Így történhet az, hogy ott van, szemünkkel látjuk, de agyunkkal mégsem.
Ezért van például az az érzésünk, hogy a kisgyermekek figyelmetlenek, mondjuk közlekedéskor – ám nem, csak épp a mi felügyeletünkkel tanulják meg a világot, annak részeit, többek között a veszélyforrásokat.
Felnőtt korra az ember már ismeri mikró, makró környezetét, mindent be tud azonosítani, mert látott már olyat, vagy hasonlót.
Betiltott reklámozási módszer
Egy film számos egymás utáni képből áll, melyeket egymás után bizonyos gyorsasággal vetítve a kép mozgóképpé, filmmé alakul az agyunkban. A szem lát, az agy érzékel, de csak a lényeget. A csel az, hogy egy-egy, nem oda illő képet szúrnak a képsorozatba, így agyunk tudat alatt felfogja a kép részleteit, és a tudatalattiba raktározza el. Ha például étel képét rakják be, az emberek nagy része étel után fog vágyakozni. Ez, mint reklámozási módszer, etikátlan, hiszen nincs döntési jogunk, manipulálnak minket.
Jóra használni
Ha például egy filmben olyan képkockákat rejtenek el, melyeken mosolygó, elégedett ember van, képesek ezt a ,,rést a pajzson” jó, akár gyógyászati célokra használni. Gyakorlatilag át lehet vele programozni az embert, annak hozzáállását, ami minőségi javulást hozhat adott ember életébe. Ez egy jó módszer lehet például a dohányzásról való leszoktatás esetén.
Mint mindennel, ezzel is az a probléma, hogy vissza lehet vele élni – amivel pedig vissza lehet élni, azzal vissza is szoktak.
Átprogramozni az agyat, másképp
Az agykontroll hasonló elven működik. El kell képzelni a vágyott dolgot, cselekvést, történést és nyugalmi állapotban kell arra koncentrálni. Ez tudatos programozás, de ugyan ezen az elven működik, hiszen valójában sosem a szemünk lát, hanem az agyunk, a vizualizáció pedig nagyon hasonlít a filmnézéshez. A különbség csak annyi, hogy agykontroll esetén – ahogy a nevében is benne van – kontrolláltan, tudatosan mi magunk hozzuk létre a képeket.A tanulság tehát az, hogy a pozitív gondolkodás, a vizualizáció hatékony módszer lehet az életminőség, a személyiség megváltoztatásában.