Sokszor rengeteg idő és megannyi konfliktus kell ahhoz, hogy egy páros zöldágra vergődjön és tényleg igazán boldog legyen a párkapcsolatában.
Nem vagy egyedül, ha néha azt érzed, a férfiak és a nők annyira különbözően gondolkodnak egyes kérdésekről, hogy legfeljebb keresztezhetik egymás útját, de nem haladhatnak egymás mellett. De akkor mégis hogyan lehetséges, hogy vannak, akik teljes harmóniában élnek élethosszon keresztül? Vajon az egyik félnek le kell mondania önmagáról ahhoz, hogy egy kapcsolat tényleg működhessen? Vagy elég, ha pusztán elfogadjuk különbözőségeinket és azokra nem átokként, hanem áldásként tekintünk?
Az, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, nem minden esetben hátrány, sőt tekinthetsz rá a tanulás lehetőségeként. A tanulást pedig ott kezdődik, hogy elfogadjuk a másikat és megfigyeljük. Ha pedig sikerül megszeretned a különbözőségeiteket, akkor ti lehettek egymás legszebb kiegészítői.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Kanállal ette a pörköltet – ezért lett vége a kapcsolatnak
1/5 A férfiak inkább megoldják a gondokat, semmint beszéljenek róla
Ismerősek azok a csajos esték, amikor végre összegyűltök és csak árad belőletek a panasz? Aztán úgy mentek haza, mint akit kicseréltek, pedig az égvilágon semmi nem változott… Mi okozza a megkönnyebbülést? Leginkább az, hogy a nők szeretnek beszélni az érzelmeikről, amik kimondatlanul nagyon feszélyezik őket.
Persze, ez igaz lehet a férfiakra is (sőt, általában igaz is, ha feloldódnak egy kapcsolatban), ők azonban sokkal gyakrabban a megoldást keresik, mégpedig a lehető legrövidebb úton. A nőknek gyakran elég a puszta meghallgatás megoldás nélkül, míg a férfiaknak gyakran kizárólag a megoldás kell – beszéd és érzelmek nélkül. Fontos különbség, amellyel kapcsolatosan lényeges fejleszteni a kommunikációt mindkét fél megelégedésére.
2/5 A férfiak szeretnének megvédeni
A legtöbb férfiban mélyen munkál az ösztön, hogy megvédje családját, úgy is mondhatjuk, hogy ez amolyan evolúciós lenyomat bennük. Ha erős, független nőként tekintesz magadra, akkor ezt nehezedre eshet elfogadni, főleg támogatni – tudván, hogy egyedül is mindig mindent megoldasz. Pedig nem arról van szó, hogy a szerelmed ezzel ne lenne tisztában, vagy ne fogadná el, adott esetben ne nézne fel rád.
Nem azért véd meg és szeretne gondoskodni rólad, mert úgy véli, erre magadtól képtelen vagy, hanem azért, mert biológiai ösztönének része, hogy értékesnek tekint, akit muszáj óvnia. Nyilvánvaló, hogy vannak határok ezen a területen is, de a gondoskodás, a védelem nem átok, hanem bók: a különbözőség, a férfias energia része, aminek időnként nyugodtan engedhetsz.
Természetesen lényeges, hogy az elengedést és a szabadságot a kapcsolat előzőleg lefektetett keretein belül kell csak biztosítanod – úgy viszont fontos. Nyilvánvalóan nőként is igényed, hogy időnként visszavonulhass, egyedül lehess, vagy hódolhass a hobbidnak, de erre ugyanígy vágynak a férfiak. Probléma akkor adódik, ha a szabadság iránti igény a családi egység rovására megy, vagy ha egyéb okokból (pl. féltékenység) nem adjátok meg a másiknak a szükséges teret.
A férfiak szeretnek néha visszavonulót fújni: horgászni, bütykölni a garázsban, de nem azért, mert nem vágynak a női gyengédségre, vagy ne akarnának kapcsolatot. Sokszor gyerekkori sémákkal is küszködnek, hiszen sokukba belenevelték, hogy a férfiak nem sírnak, nem érzelmesek, ellenben védelmezők és mindig erősek. Időnként ők is eltelnek, és ha ezt nem tudják megfelelően kommunikálni, vagy levezetni, akkor máris ott az ellentét. Főleg, hogy a nők jellemző módon a kapcsolaton belül igyekeznek minden feszültséget orvosolni.