„Gyanút kellett volna fognom, mert a barátaim állandóan kérdezgették, biztos vagyok-e benne, hogy tényleg megházasodunk. Tudták, hogy szeretem, de ők azt is tudták, amit én nem láttam. Mindig tapintatosak voltak velem és éreztem, hogy számítok, még jól is esett az aggodalmuk. Viszont lehet, hogy a kedvességük miatt kicsit poénnak is éreztem, amit mondanak, nem gondoltam komolyan a figyelmeztetéseiket. Rövid időn belül kiderült, hogy a házasságunkat csak én értékelem, a volt feleségem nem. Utólag összeállt a kép és megértettem minden olyan intést, amit a barátaimtól hallottam.” Máté, 39 éves