Küllem
190 centi vagyok, nagydarab, szakállas és ezzel a külsővel a világ sokkal hűvösebb élmény. A hétköznapokban senki sem kedves velem, senki nem mosolyog rám. Ha felszállok a buszra, senki nem ül vagy áll mellém, ha este megyek haza, látom a nőkön, hogy félnek tőlem. A kétéves unokahúgom sír, ha meglát, hiába vagyok jámbor óriás.
Szőrzetek hiánya és túlburjánzása
A legtöbb nőnek csodaszép sörénye van, de még a nem dúshajú nők haja is sokkal szebb, mint egy átlagos férfi fejszőrzete. Szerintem elborzadnának, ha elkezdene felfelé csúszni a homlokuk vagy – ne adjisten – beköszöntene a teljes kopaszodás. A hölgyek bele sem gondolnak, de nekünk ez állandó félelem, hogy mikor megy el a hajunk.
A másik dolog a testszőrzet. Tudom, hogy a nőktől elvárják, hogy borotválják a lábukat, hónaljukat stb. és a férfiaktól nem, de nekünk olyan helyeken nő sűrű szőrzetünk, ahova egyáltalán nem kívánjuk. Ki akarna szőrös vállat, hátat vagy feneket? Nem én választottam, hogy úgy nézzek ki, mint egy farkasember.
