Vissza a jóba
Tudtom nélkül voltam minimalista, aztán beköltözött a barátnőm és elkezdte a saját ízlése szerint átalakítani a lakást. Először örültem ennek, mert azt akartam, hogy otthon érezze magát nálam, de a vége az lett, hogy a fogkefém és a borotvahabom sem fért már el a mosdó körül az ő kenceficéitől. Beszerzett egy halom felesleges bútort: padot az ágy lábához, amire sosem ültünk le. Három kisasztalt a kanapé köré, amire sosem tettünk semmit, csak ő az illatgyertyáit. Polcos szekrényt, amin csak az ő porfogó csetreszei voltak. Úgy éreztem, hogy kiszorított a saját életteremből. Amikor elment és vitte magával a sok vackot, úgy éreztem, mintha újra fellélegezhetnék otthon. Megesküdtem, hogy örökre minimalista maradok.
