A legtöbb szkeptikus azzal érvel, hogy egy erős platói szerelem húzódik meg a férfi-nő barátság hátterében, amit gyakran maguk a felek se mernek bevallani, nemhogy egymásnak, de még maguknak sem. Mivel egyikőjük sem akar elszakadni a másiktól, ezért kialakítanak egy számukra -és a külvilág számára- egy elfogadhatóbb kapcsolatot, rendszerint ezért, mert mindketten „boldog” párkapcsolatban élnek.
Egy másik indok, miszerint nem létezhet köztük igaz barátság, az az, hogy nem is olyan régen a férfiak csakis akkor érintkeztek hosszabb ideig a nőkkel, mikor udvaroltak nekik. Ez a társadalmi légkörben még mindig ott lebeg, annak ellenére, hogy a két nem már együtt is dolgozik, együtt sportol, együtt kapcsolódik ki; és mivel úgy vannak beprogramozva, nem tudnak szimplán barátként tekinteni egymásra, főleg, mert – bármennyire is kezd megváltozni- a nő továbbra is a gyenge, aki feléleszti a férfiakban a védelmező ösztönt.
Az utolsó, amibe a szkeptikusok folyton kapaszkodnak, az a szexuális vonzalom. Szerintük törvényszerű, hogy előbb-utóbb kialakul köztük egyfajta vonzódás, ami már nem tartozik bele a barátság témakörébe. Való igaz, több olyan történetről hallani mind az életben, mind a filmekben, hogy a felek egyszercsak egymásba szerettek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. De vajon ez mindig egy fix forgatókönyv?
Kivételek erősítik a szabályt Olvass még a témában
A szakemberek egyre inkább hajlanak a következő megállapítás felé, miszerint férfi-női barátság nem létezik– ámde hozzáteszik, a kivételek erősítik a szabályt. Hát igen, nesze semmi, fogd meg jól, körülbelül ugyanott vagyunk ezzel a kijelentéssel, mint eddig. Mégis, egyre több olyan történet lát napvilágot, mikor valóban kialakult egy szexuális vonzalom nélküli, mély kapcsolat ellenkező neműek között, ahol nincs senki részéről se féltékenykedés, se elfojtott feszültség, csupán színtiszta őszinte barátság, titkok nélkül.
