Ahogy egyre idősebb lettem, és a kapcsolataim egyre fontosabbá váltak számomra, felismerésre jutottam. Csak amikor a második komoly kapcsolatom is zátonyra futott, kezdtem el gondolkodni a helyzetemen. Egy este, egy veszekedés után, amikor ismét teljesen alaptalanul gyanúsítgattam a páromat, elhatároztam, hogy valamit tenni kell. Nem hagyhatom, hogy az újabb és újabb féltéseim romba döntsenek mindent, ami értékes az életemben.
Az önismeret útján: Az első lépések
A változás első lépése az őszintébb önvizsgálat volt, amelyet a terápiában találtam meg. Olyan terapeutát találtam, aki megértette a problémáimat és együtt dolgoztunk a félelmeim gyökereinek felderítésén. A munka során világossá vált, hogy a féltékenységem nagyrészt önbizalomhiányból fakad, amelyet a gyermekkori tapasztalatok és az évek során felgyülemlett negatív élmények tápláltak.
Ezen az úton a naplóírás is fontos eszközzé vált. Naplómban részletesen leírtam az érzéseimet, a gyanúim forrásait és a helyzeteket, amelyek kiváltották a féltékenységet. Ez segített abban, hogy felismerjem a mintázatokat és azokat a kiváltó okokat, amik felgerjesztették a negatív érzelmeket. Olvass még a témában
„Tanácsolnád a lányodnak, hogy maradjon egy olyan házasságban, mint amilyen a tiéd?” – Párkapcsolatok egy másik perspektívából
„Évek óta ki nem állhatják egymást” – Boldogtalan párok rossz szokásai, amiket tévesen normálisnak hisznek
A házasság intézménye női szemmel: „Lehetővé teszi, hogy a legszegényebb férfinak is legyen ingyen cselédje”
A magas, mély hangú pasik jönnek be – és akkor mi van?!
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
