Ahogy egyre idősebb lettem, és a kapcsolataim egyre fontosabbá váltak számomra, felismerésre jutottam. Csak amikor a második komoly kapcsolatom is zátonyra futott, kezdtem el gondolkodni a helyzetemen. Egy este, egy veszekedés után, amikor ismét teljesen alaptalanul gyanúsítgattam a páromat, elhatároztam, hogy valamit tenni kell. Nem hagyhatom, hogy az újabb és újabb féltéseim romba döntsenek mindent, ami értékes az életemben.
Az önismeret útján: Az első lépések
A változás első lépése az őszintébb önvizsgálat volt, amelyet a terápiában találtam meg. Olyan terapeutát találtam, aki megértette a problémáimat és együtt dolgoztunk a félelmeim gyökereinek felderítésén. A munka során világossá vált, hogy a féltékenységem nagyrészt önbizalomhiányból fakad, amelyet a gyermekkori tapasztalatok és az évek során felgyülemlett negatív élmények tápláltak.
Ezen az úton a naplóírás is fontos eszközzé vált. Naplómban részletesen leírtam az érzéseimet, a gyanúim forrásait és a helyzeteket, amelyek kiváltották a féltékenységet. Ez segített abban, hogy felismerjem a mintázatokat és azokat a kiváltó okokat, amik felgerjesztették a negatív érzelmeket. Olvass még a témában
3 lelki társ típus, akivel mégsem tudsz tartósan együtt maradni
„Szeretik az anyagi biztonságot” – 7 kemény igazság a nőkről, a férfiak szerint.
A legjobb férfi barátomtól tanultam meg: Ha visszaírsz a kéretlen üzenetre az nem udvariasság, hanem olaj a tűzre
Neked is van „tartalék kapcsolatod”, avagy B-terved?
