Gyerekkorom óta küzdöttem az önértékelés hiányával, amely később számos kapcsolatomban mérgező féltékenységet okozott. Kezdetben úgy hittem, hogy ez a természetes szeretet velejárója. Minden apró jel, legyen az egy ártatlan bók egy másik nőtől vagy egy láthatatlan mosoly, szörnyű érzéseket ébresztett bennem. A féltékenység olyan, mint egy láthatatlan ellenség, amely csendben lopakodik, és lassan legyengít.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Ahogy egyre idősebb lettem, és a kapcsolataim egyre fontosabbá váltak számomra, felismerésre jutottam. Csak amikor a második komoly kapcsolatom is zátonyra futott, kezdtem el gondolkodni a helyzetemen. Egy este, egy veszekedés után, amikor ismét teljesen alaptalanul gyanúsítgattam a páromat, elhatároztam, hogy valamit tenni kell. Nem hagyhatom, hogy az újabb és újabb féltéseim romba döntsenek mindent, ami értékes az életemben.
Az önismeret útján: Az első lépések
A változás első lépése az őszintébb önvizsgálat volt, amelyet a terápiában találtam meg. Olyan terapeutát találtam, aki megértette a problémáimat és együtt dolgoztunk a félelmeim gyökereinek felderítésén. A munka során világossá vált, hogy a féltékenységem nagyrészt önbizalomhiányból fakad, amelyet a gyermekkori tapasztalatok és az évek során felgyülemlett negatív élmények tápláltak.
Ezen az úton a naplóírás is fontos eszközzé vált. Naplómban részletesen leírtam az érzéseimet, a gyanúim forrásait és a helyzeteket, amelyek kiváltották a féltékenységet. Ez segített abban, hogy felismerjem a mintázatokat és azokat a kiváltó okokat, amik felgerjesztették a negatív érzelmeket.
A cikk folytatódik, lapozz!
Hiszel a sorsszerű találkozásokban? Ezt mondja a „Láthatatlan húrelmélet”
