Ahogy egyre idősebb lettem, és a kapcsolataim egyre fontosabbá váltak számomra, felismerésre jutottam. Csak amikor a második komoly kapcsolatom is zátonyra futott, kezdtem el gondolkodni a helyzetemen. Egy este, egy veszekedés után, amikor ismét teljesen alaptalanul gyanúsítgattam a páromat, elhatároztam, hogy valamit tenni kell. Nem hagyhatom, hogy az újabb és újabb féltéseim romba döntsenek mindent, ami értékes az életemben.
Az önismeret útján: Az első lépések
A változás első lépése az őszintébb önvizsgálat volt, amelyet a terápiában találtam meg. Olyan terapeutát találtam, aki megértette a problémáimat és együtt dolgoztunk a félelmeim gyökereinek felderítésén. A munka során világossá vált, hogy a féltékenységem nagyrészt önbizalomhiányból fakad, amelyet a gyermekkori tapasztalatok és az évek során felgyülemlett negatív élmények tápláltak.
Ezen az úton a naplóírás is fontos eszközzé vált. Naplómban részletesen leírtam az érzéseimet, a gyanúim forrásait és a helyzeteket, amelyek kiváltották a féltékenységet. Ez segített abban, hogy felismerjem a mintázatokat és azokat a kiváltó okokat, amik felgerjesztették a negatív érzelmeket. Olvass még a témában
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
Melyik szeretetnyelvet beszéled a hétköznapokban? 10 gyors kérdés és válasz, ami nagyon sokat elárul rólad
„Hallani sem akart róla, hogy aláírja” – ügyvédek gondolatai a házassági szerződésről
„Abszolút figyelmen kívül hagyta minden kérésem” – Ha már háromszor kértél valamit a pasidtól hiába, akkor sajnos nem törődik veled
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
