A többgyerekes szülők általában azt remélik, hogy gyermekeik egész életükben támogatják majd egymást, akkor is, ha ők már nem élnek. Ösztönösen gondolják, hogy testvérek között csakis jó kapcsolat lehet, mintha a vérségi kapcsolat és az együtt töltött gyerekkor egyértelműen ezt feltételezné. De vajon a valóságban is ilyen egyszerű a helyzet?
Számos tanulmány vizsgálta, hogy a testvérek milyen gyakorisággal találkoznak felnőtt életük során. Egy holland vizsgálat 4000 fős mintával dolgozott. A résztvevők 47%-a havonta érintkezett személyesen vagy telefonon testvérével, a többiek viszont sokkal ritkábban. 40 százalékuk csak néhányszor, 13 százalékuk pedig legfeljebb egyszer egy évben vagy egyáltalán nem találkozott testvérével.
Mi áll ennek hátterében?
Legutóbb egy online kérdőív azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy azok az emberek, akik alig vagy egyáltalán nem tartanak kapcsolatot a testvéreikkel, vajon mivel magyarázzák az elhidegülést. A többség családjában jellemző volt a vita és a konfliktus, a szülőktől való elidegenedés. Ez utóbbi gyakran éket vert a testvérek közé: ha egyikőjük rossz viszonyt ápolt a szülőkkel, a másik viszont nem, a két pártra szakadás eltávolította egymástól a testvéreket is. Olvass még a témában
Egyesek egyenesen mérgezőnek nevezték testvérükkel való viszonyukat, míg mások egyszerűen elhidegülésről, elidegenedésről beszéltek. Akadtak, akik semmiféle kapcsolatot nem tartottak fent testvérükkel, mások az illendőség keretein belül maradva ünnepekkor és szülinapok alkalmával üzenetet váltottak, de ebben ki is merült a kapcsolattartás.