Már a csapból is a spiritualitás folyik, így nem meglepő, hogy sokan minden párkapcsolatukról azt hiszik: életeken át kísérő lélektárs, aki mellettük fekszik. Persze, hamarosan szertefoszlik a rózsaszín köd, és marad a keserű valóság… Judy Tsuei amerikai jógaoktató összegyűjtötte, milyen felismerések árulják el, hogy nem „egyszerű” szerelem szövődött köztetek.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 „Az előző kapcsolataim csupán lépcsőfokok voltak.”
„Ami a magánéletemet illeti, voltak olyan hosszú távú párkapcsolataim, amelyekben azt hittem: a másik tisztelettel bánik velem.
Aztán jöttek a hétköznapok kicsinyes hatalmi játszmái. Hát, nem éppen a legudvariasabb vagy legérettebb férfiakkal volt dolgom. Az egyik fiú barátom egyszer meg is kérdezte, hogy csak tahókkal randizom-e.
De éppen ezek a viszonyok segítettek abban, hogy megtanuljam a valódi önelfogadás fontosságát, és azt, hogy a szeretet meg a szerelem egyszerűen nem lehet korlátozott vagy véges.
Visszatekintve már tudom, hogy a múltbéli kapcsolataim nem lélektársi természetűek voltak, hanem csupán felkészítettek a nagy szerelem megtalálására” – írja Judy.
2/5 „Csak önismeret segítségével sikerülhetett.”
„Középiskolás koromban táplálkozási zavarral küzdöttem, ami sajnos több mint 15 évig az életem része maradt.
Olyan messzire menekültem saját magamtól, amennyire csak tudtam: meg sem álltam a világ másik feléig, egészen pontosan Sanghajig.
Ott jöttem rá, hogy a tükörképemtől esélyem sincs elfutni. Úgyhogy beiratkoztam egy intenzív járóbeteg-terápiára, melynek keretein belül öt évig kezelésekre jártam.
Mellette rátaláltam a jógára, sokat olvastam, és különböző módszerekben jártas gyógyítókkal találkoztam.
Megismertem magamat, s onnantól kezdve váltam képessé az önelfogadásra. Enélkül nem lettem volna elég érett a lélektársi kapcsolódásra” – meséli Judy az útjáról, amit szanszkritül szvádhjájának hívnak.
„Mielőtt találkoztam a nagy szerelmemmel, listát írtam az összes férfiról, akivel valaha is dolgom akadt az életben.
Ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, mennyire tönkretettek, inkább a saját szerepemet vettem górcső alá a történtekben, illetve azt, hogy mennyi pozitívummal gazdagítottak engem.
Az emberi létezés egyik legnehezebb aspektusa, hogy soha semmi sem fekete vagy fehér. Ennek tudatában böngésztem végig a listámat, és az egyszerű hawaii ho’oponopono technika segítségével megbocsátást gyakoroltam.
Mindegyiküknél arra gondoltam, hogy »sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek«. Kibékültem a múltammal, ami hihetetlenül erőssé tett” – számol be róla Judy.