Hófehérke és a hét törpe (Snow White and the Seven Dwarfs, 1937)
Annak ellenére, hogy az egész történet horrorisztikus és hátborzongató, gyerekként ez volt az egyik nagy kedvencem. Klasszikus. Végül is… Amikor jött a boszis rész, már előre a fejemre húztam a takarót, vagy bebújtam valami mögé. A történetet mindenki ismeri, nem is untatnék ezzel senkit. Amiért számomra félelmetes volt, az a királynő karaktere. Minden félelmetes volt benne. Az is, amikor fiatal volt, és az is, amikor vén boszorka képében jelent meg.
A film elején lévő, menekülős, erdei jelenet hátborzongató, főleg a hangeffektekkel együtt. Szerintem nincs az a gyerek, aki ne ijedne meg ettől. De maga a tény, hogy egy nő ki akarja vágatni egy lány szívét egy vadásszal, és sokkot kap, amikor megtudja, hogy ez nem történt meg, igen őrült. A Grimm-testvérek nem mentek messzire egy kis horrorért.
A film elején lévő, menekülős, erdei jelenet hátborzongató, főleg a hangeffektekkel együtt. Szerintem nincs az a gyerek, aki ne ijedne meg ettől. De maga a tény, hogy egy nő ki akarja vágatni egy lány szívét egy vadásszal, és sokkot kap, amikor megtudja, hogy ez nem történt meg, igen őrült. A Grimm-testvérek nem mentek messzire egy kis horrorért.
Varjúdombi mesék (1978)
„Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amilyen éppen, abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élet kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt. Ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a Nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga.”
Ha ismered ezt a sorozatot, valószínűleg a fenti sorokat nem a szemeddel, hanem a füleddel olvastad, mégpedig Bánffy György hangján. Fantasztikus mesélő volt, ám a történetek hangulata valamiért nagyon nyomasztó volt. Ha megkérdezel bárkit, aki ismeri, valószínűleg azt fogja mondani, hogy nem igazán kedvelte ezt a mesesorozatot, mert olyan fura hangulata volt.
A Varjúdomb egy mesebeli hely, ahol sok olyan dolog történik, ami egyrészt nagyon érdekes, másrészt félelmetes. A történetek hangulatához nagyban hozzájárult az animáció is.
Ha ismered ezt a sorozatot, valószínűleg a fenti sorokat nem a szemeddel, hanem a füleddel olvastad, mégpedig Bánffy György hangján. Fantasztikus mesélő volt, ám a történetek hangulata valamiért nagyon nyomasztó volt. Ha megkérdezel bárkit, aki ismeri, valószínűleg azt fogja mondani, hogy nem igazán kedvelte ezt a mesesorozatot, mert olyan fura hangulata volt.
A Varjúdomb egy mesebeli hely, ahol sok olyan dolog történik, ami egyrészt nagyon érdekes, másrészt félelmetes. A történetek hangulatához nagyban hozzájárult az animáció is.
Olvass még a témában
Rém rom (Monster House, 2006)
A felsorolt mesék közül ez az egyetlen, amit 3D-s animációs technikával készítettek. Érdekesség, hogy a film producerei Steven Spielberg és Robert Zemeckis voltak.
Klasszikus horrorház-story. Egy ház gonosz tulajdonosát, Nebbercrackert elviszik a mentők, mire a háza feléled, és mindent magába szív, ami csak a közelébe kerül. Három tini – DJ, Chowder és Jenny – felveszik a harcot a ház ellen. Közben a tulajdonos visszatér, és segít a gyerekeknek a saját háza ellen, akit a halott feleségének szelleme irányít. Az animáció nagyon jó, de eléggé hátborzongatóra sikeredett. Mindenesetre jó kis film, csak ne legyen gyerek a közelben.
Klasszikus horrorház-story. Egy ház gonosz tulajdonosát, Nebbercrackert elviszik a mentők, mire a háza feléled, és mindent magába szív, ami csak a közelébe kerül. Három tini – DJ, Chowder és Jenny – felveszik a harcot a ház ellen. Közben a tulajdonos visszatér, és segít a gyerekeknek a saját háza ellen, akit a halott feleségének szelleme irányít. Az animáció nagyon jó, de eléggé hátborzongatóra sikeredett. Mindenesetre jó kis film, csak ne legyen gyerek a közelben.
A cikk folytatódik, lapozz!
