Én akkor voltam kisgyerek, amikor hétfőn nem volt tévéadás, és először csak egy, majd két csatorna volt, amit nézhettünk. Később jött a Walt Disney bemutatja című matiné, benne a Kacsamesékkel. Szóval nagy rajongó voltam. Felnőtt fejjel is imádok megnézni minden új és régi mesét is, de van néhány olyan, amit inkább nem veszek újra elő, vagy legalábbis nagyon meggondolom. Az biztos, hogy hangulat kell hozzájuk.
1/7 A hercegnő és a kobold (The Princess and the Goblin, 1991)
Nem voltam már olyan kisgyerek, amikor ezt a rajzfilmet láttam. A hangulata nagyon nyomasztó volt, furcsa, és a karakterek is ijesztőek voltak. Azt hiszem, egyedül a zenéje tetszett nagyon, ami a magyar zeneszerző, Lerch István alkotása.
A főszereplő valójában nem is a hercegnő, Angelika, hanem a bányász fia, Kófic. Ő menti meg ugyanis a dalával az erdőben eltévedt Angelikát, akit már körülvettek az erdő rémisztő lényei.
A bánya alatti barlangrendszer gonosz lakói, a koboldok az egész királyságot veszélyeztetik. A föld alá száműzött teremtményeknek csak a lábfejük sebezhető. A koboldherceg, Varangy az emberek királyi trónjára akar ülni, ennek érdekében pedig sötét tervet szőnek a koboldok. Varangy feleségül akarja venni Angelikát. Ehhez azonban Kóficnak és az embereknek is van egy-két szavuk.
Titokzatos aranyfonál, Angelika szellem-üknagymamája, sok-sok félelmetes lény… és minden rossznak az ellenszere a fény és a dal.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!