Színes ceruzával és festékkel készült képeid is vannak. Melyik technika áll hozzád közelebb?
Úgy érzem, a festés közelebb áll hozzám. Imádom a színeket kikeverni, és nézni, ahogy a festék lassan lefolyik a papíron. Imádom, hogy mindent úgy alakíthatok, ahogy nekem tetszik. Egyébként a festékek közül is többfélét használok: például akrilt, olajt, és akvarellt. Utóbbi a legnagyobb kedvencem, és úgy érzem, az is marad. Így az ecsettel is könnyed mozdulatokkal lehet bánni.
Ha kezedbe akad egy régebbi rajzod vagy festményed, hogyan vélekedsz róla? Észreveszed a változást például egy mostani képedhez képest?
Persze, hogy észreveszem! Olyankor rögtön megfordul a fejemben: „Úr… Isten…”. Nem szeretem a régi képeimet nézegetni, mert nem tetszenek. De igazából az újakat sem nézegetem. Többnyire elrejtem őket a mappáimba. Jól esik kifesteni magamból az érzéseimet és a hangulatomat, de csak ritkán fordul elő, hogy vissza is nézem őket.
Van olyan képed, ami kifejezetten közel áll a szívedhez? Melyik a kedvenc képed?
Igen. Van egy különleges portré (balra), amin nagyon szerettem dolgozni. Már csak azért is, mert nincs több hasonló alkotásom. Még nyáron festettem, a fűben ülve. Az, hogy egyébként mennyi időt töltök egy rajz vagy festmény elkészítésével, nagyon változó, mert ha belekezdek egy képbe, nem fejezem be, hanem nekiállok egy másiknak. Az idő többnyire az eszközöktől függ; egy rajzot több időbe telik elkészíteni, mint egy festményt. Olvass még a témában
Több, mint 26.000 lájkolód van a Facebookon. Milyen érzés volt átlépni ezt a bűvös számot?
Nagyon jó érzés volt! Számomra sokat jelent, és hihetetlen, hogy idáig eljutottam saját magamtól, különösen úgy, hogy sosem hirdettem az oldalamat, és a jövőben sem szeretném. Ha az embereknek tetszenek a képeim, esetleg ihletet is kapnak, annak mindig nagyon örülök. De azt le kell szögeznem, hogy saját magamnak alkotok, és nem másoknak.
