„Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád,
ahogy kacagnak a gyerekek,
tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén,
mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én.” (Historica)
„Mindig akad hely újabb fákat, bokrokat ültetni. Ez majdnem olyan, mint elhatározni, hogy gyereket hozunk a világra? Erős túlzás, de azért nem lehetetlen észrevenni a párhuzamot. Én döntök a sorsa felől, én határozom el, hogy ő létezzen-e, vagy sem. Tehát eleve teremtő hatalmam van fölötte. És aztán majd gondoskodnom kell róla.” (Lángh Júlia)
