Nem értem
Milyen „kapuzárási pánik?” Én most, 43 évesen érzem először, hogy végre a helyemen vagyok. Anyagilag eljutottam oda, hogy nem kell gürcölnöm és élvezem a munkámat. Van időm főzni, sportolni és odafigyelni magamra, még a kritikus anyám is egyetért, hogy sosem néztem ki ilyen jól. Nincs gyerekem, de van lehetőségem utazni és életemben először mondhatom, hogy van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom. Eszembe sem jut semmiféle kapuzárás, mert túl jól érzem magam.
Új fejezet
Most, hogy kirepültek a gyerekeim, tudok magammal foglalkozni. Annakidején miattuk hagytam abba a kézilabdát, most újra elkezdtem járni egy „öreglányok” csapatba és nagyon élvezem. Az ékszerkészítést szintén a család miatt hanyagoltam, most megint van időm otthon kreatív-szöszmötölni ezzel, imádom. A férjem úgy kezeli az életközepi válságát, hogy vett egy hajót, én pedig szívesen megyek vele hajókázni. Januárban két hetet töltöttünk Kambodzsában, kettesben. Szerintem ez nem kapuzárás, hanem kapunyitás az életünk új fejezetére, amikor újra együtt kalandozhatunk, mint anno fiatalon, a gyerekek előtt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
