A Mihály név Magyarországon máig elterjedtnek számít, ezért a szeptember 29-én tartott Mihály-nap is sokak által ismert és kedvelt ünnep. Nem véletlen, hogy sok szülő ezt a nevet választja gyermekének, hiszen Szent Mihály arkangyal a Biblia egyik legkiemelkedőbb és legpozitívabb alakja.
A szentírásban nemcsak a túlvilágra induló lelkek kísérőjeként, hanem a fény harcosaként és a mennyei seregek vezéreként is találkozunk vele.
Mihály arkangyalt gyakran ábrázolják harcos katonaként festményeken és szobrokon, mivel ő a keresztény hitű katonák védőszentje. Ugyanakkor bírónak is tekintik: a hagyomány szerint ő vezeti a rábízott lelkeket, majd mérlegre teszi földi életük tetteit, hogy az Úr ítéletet hozhasson róluk. Ez a kettősség – a harcos és a bíró szerepe – sok ábrázoláson is visszaköszön, ahol egyik kezében kardot, másikban mérleget tart, az igazság és az erő jelképeként. Olvass még a témában
Ősi magyar szokások és a paraszti élet rendje
Szeptember 29., Szent Mihály napja a régi paraszti társadalomban az év egyik legfontosabb fordulópontja volt. A naphoz a gazdasági év lezárása kapcsolódott: ilyenkor hajtották le a pásztorok a hegyekből és legelőkről a jószágot, és számoltak el a gazdákkal. A béresek, juhászok, csikósok és gulyások ekkor kapták meg bérüket, vagy ekkor kötötték meg az új szolgálati szerződéseiket. Ezért is mondták régen: „Szent György napkor hajtják ki, Szent Mihálykor hajtják be” az állatokat.
Az időjárásjóslásban is kitüntetett szerepe volt ennek a napnak. A népi megfigyelések szerint például: „Ha Mihálykor dörög, kemény tél lesz”, „Ha Mihály nap tiszta, karácsony hó nélkül jő”. Ezek az előrejelzések segítettek a paraszti közösségeknek a télre való felkészülésben.
