„Ezek a mai gyerekek!” – ismerős a mondat? Sokan panaszkodnak arra, hogy a mostani kicsik kevésbé tisztelettudók, pedig a szakember szerint ez nincs így. Talán csak rosszul fogalmazzuk meg feléjük az elvárásainkat.
Az utóbbi években egyre többen követnek olyan nevelési elveket, amely a gyerekeket is partnerként kezeli. Ez sok szempontból bizonyosan egy lényegesen jobb megközelítés, mint az, ami gyakorlatilag zavaró tényezőként kezeli a gyereket, és szigorú szabályokkal, vagy akár megfélemlítéssel éri el, hogy a lehető legkevesebb gondot okozza.
A legjobb szándékunk mellett is észben kell azonban tartanunk, hogy a gyerekek – bár teljes jogú és értékű emberek – egészen egyszerűen még nem feltétlenül képesek úgy átlátni a dolgokat, mint egy felnőtt. Vagyis, nem mindig segít, ha türelmesen és alaposan magyarázunk el nekik dolgokat például arról, miért fontos a tisztelettudó viselkedés.
Viselkedési elvárások
„Az egyik leggyakoribb hiba, amit látok, az, amikor a viselkedési elvárásokat olyan fogalmakkal magyaráznak el a gyerekeknek, mint a tisztelet. Ha azt mondjuk a gyerekeknek, hogy legyenek tisztelettudóak, az gyakran éppen ellenkező hatást vált ki. De a hiba itt a felnőttekben van, akik nem értik, hogyan működik a gyerekek agya” – mondja Gabriel Young pszichológus, aki a gyermekek viselkedésére specializálódott.
A szakember szerint az olyan elvont fogalmaknak, mint a tisztelet, nincs jelentésük a gyerekek számára.
„Körülbelül 12 éves korunkig gondolkodási folyamatunk nagyrészt konkrét. Agyunk egyszerűen nem fejlesztette ki azt a neurológiai komplexitást, hogy képes legyen teljesen megragadni az éteri fogalmakat. Ha például egy olyan gondolatról próbálunk beszélni egy kisgyerekkel, mint a méltóság, akkor valószínűleg nem jutunk messzire” – mondja a szakember.
Szerinte sokkal többet érünk el, ha konkrét célokat és szabályokat fogalmazunk meg. Például, ha azt mondjuk, hogy amikor kiöltjük a nyelvünket valakire, akkor attól a másik rosszul fogja érezni magát, ezért a nyelvünk a szánkban marad, máris van egy szabályunk. Lehet, hogy a gyerek még nem képes megérteni, hogy a másik méltóságának vagy önértékelésének mit jelent az, ha kiölti rá a nyelvét. Azt viszont érti, hogy nem szabad kinyújtani a nyelvét másra.
Felnőttként is nehéz értelmezni a tisztelet fogalmát
Young szerint a tisztelet fogalma még felnőttként is sokszor nehezen értelmezhető. Erre azt a példát hozza, amikor a nemzeti himnusz alatt le kell vennünk a kalapunkat. Mi köze ennek a tisztelethez? Miért ildomosabb, ha látszik a hajunk, mint az, ha nem? Valószínűleg nincs erre egy egzakt és logikus válasz, egyszerűen csak megszoktuk, hogy ez a szabály. És éppen így, ezek a szabályok a gyerekeknek is megtaníthatóak. Ha pedig kellően türelmesek vagyunk, az egyszerűen megfogalmazott elvárások betartása után idővel jön majd az empátia megértése is.
„Véleményem szerint a tiszteletet – bármi legyen is az – olyasmi, amit kiérdemlünk.”
„És olyan gyakorlatokkal szerezhető, mint az empátia alkalmazása és mások szenvedésének csökkentése. Még a szüleink iránti feltételezett tisztelet is azon az ígéreten alapul, hogy velünk fognak maradni, gondoskodni fognak rólunk és bátorítani fognak minket gyermekkorunkban. Amikor a felnőttek nem teljesítik ezeket a gyerekeknek tett ígéreteket, elveszítik a nekik járó tiszteletet. De az egyik módja annak, hogy valóban tiszteljük gyermekeinket, ha megértjük fejlődési korlátaikat, és úgy közöljük velük a szabályokat és elvárásokat, hogy megértsék őket” – mondja a szakember.