1. Nem mindig tudod, miért húzol határt
Az egyik leggyakoribb ok meglepően egyszerű: sokszor nem vagy teljesen tisztában a saját értékeiddel.
A célok (pl. „viselkedjen jól”) és az értékek (pl. „tisztelje a környezetét”) nem ugyanazok. Ha nincs világos belső iránytűd, akkor a határok inkább félelemből születnek: „mi lesz, ha elkényeztetem?”, „mit szólnak mások?”.
A gyerekek pedig ezt azonnal megérzik. Ha bizonytalan vagy, a határ sem lesz igazán határ – inkább egy kérés, amit érdemes letesztelni. Olvass még a témában
2. Könnyű belecsúszni a kontrollba
Sok határ valójában nem szükségletből, hanem kontrollból fakad. A különbség nem mindig látványos, de a hatása nagyon is az.
A pszichológiai kutatások szerint az autonómia iránti igény már egészen kicsi korban megjelenik, és folyamatosan erősödik.
Ha egy gyerek azt érzi, hogy nincs beleszólása a saját életébe, természetes reakciója az ellenállás.
Ezért van az, hogy minél több a „muszáj” és a „mert én azt mondtam” típusú érv, annál több visszacsatolást kapsz – és általában nem azt, amit szeretnél.
A kérdés ilyenkor nem csak az, hogy mit szeretnél elérni, hanem az is, hogy a gyerek miért működjön együtt. Félelemből? Vagy belső motivációból?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
