Amikor valaki „elvesz”, de nem ad
Vannak kapcsolatok, ahol az egyensúly egyszerűen felborul. A másik kérdez, mesél, igényel, de ritkán figyel vissza. Nem érdeklődik igazán irántad. Nem reagál arra, amit mondasz. Ezek a helyzetek láthatatlanul, de következetesen merítik ki az embert. Nem azért, mert a másik rosszindulatú, hanem mert nem kölcsönös a jelenlét.
A tested előbb tudja, mint az elméd
Fontos felismerni, hogy a kimerültség nem gyengeség, hanem jelzés. A tested pontosan érzi, hol nincs biztonság, hol kell túlkompenzálnod, hol lépsz át újra és újra a saját határaidon. Sokszor hamarabb elfáradsz, mint hogy tudatosulna benned, miért. Ha valaki mellett rendszeresen elfáradsz, az nem véletlen. Nem kell rögtön megszakítani a kapcsolatot, de érdemes megfigyelni:
- Mennyire lehetek önmagam?
- Mennyire egyoldalú ez a figyelem?
- Mit érzek utána: bűntudatot, feszültséget, ürességet?
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
