A boldogság maga a naiv világra csodálkozás… ,,boldogok a lelki szegények”… boldog az, aki nem akarja a lehetetlent, nem akarja bármi áron megérteni a világot. Csak élni akar… megélni az Időtől kapott kölcsön-perceket…
Konklúzió: bár számtalanszor kívántam hatalmas bűnei miatt, meggondolatlan dühből volt férjem megsemmisülését, képtelen lennék elengedni a kezét végleg. Azt hiszem, ezt nevezik felelősségnek, hitnek, ,,örökké”-nek…
